2011.05.29. 19:45 Szerző: Đđ

„Temetni jöttem Caesart…”

 

„A temető tele van pótolhatatlan emberekkel!”

Napóleon

Meghalt Mádl Ferenc.

Miért? Élt?”- kérdezhetik most sokan, akik Mádl elnöksége idején még csak a titokban cigizés és a veszélyesen bringázás nemes mesterségét űzték, távol a Magaspolitikától. De azok sem sok konkrétumot tudnának felidézni elnökösködéséből, akik már „tudatos választókként” éltek akkoriban is.

Mádl volt a rendszerváltást követő korszak második köztársasági elnöke – és az első, aki távozott az elnökeink közül. Ez a gyászhír apropót nyújt arra, hogy elpolemizáljunk kissé jobboldali politikai és szellemi elitünk egyik tipikus életpályáján… Tesszük pedig mindezt mindenféle kegyeletsértő szándék nélkül, csupán a „jelenséget” értékelve…

Ahogy annak idején a „létező szocializmusban” előszeretettel csináltak a hatalom igazi birtokosai munkásokból országgyűlési képviselőket, úgy csináltak rendszerváltást követő jobboldali kormányok is a való élettől és minden gyakorlatiasságtól távol élő egyetemi professzorokból politikai prominenseket – persze úgy, hogy azért maradjanak távol a valódi döntéshozói pozícióktól. (…Most éppen Réthelyi Miklós tölti be ezt a funkciót a kormányban.) Míg a szocikomcsik esetében azt szimbolizálta a „munkáskiemelés”, hogy ez akkor is a dolgozó nép állama, ha nem, addig a mostani „úri kormányoknál” a professzorpolitikusok reprezentálják azt az erősen tekintélyelvű gondolatot, hogy a kiváló emberek ezt a kormányt és ezt a fajta politikát támogatják. Márpedig ha azok, akiknek papírjuk van arról, hogy okosak, ezt teszik, akkor ugyebár mindenki hülye, aki szerint „Hüje a kormány!”… Látható tehát, hogy mindkét szándék hamis és hazug. A két „helyzet” között csupán annyi a különbség, hogy akkor Moszkva és Kádár gyakorolták a tényleges hatalmat, most meg (pl.) Csányi Sándor és Orbán – nem tudom, melyik a jobb? Döntse el majd a Történelem – vagy a Történelem Ura!

…A nekrológokat gyakorta kezdik a megemlékezők valami, az elhunythoz kötődő személyes élményükkel – ezt teszem most én is.

Két ilyen emlékem is van. Az egyik még a ’90-es évek közepéről, amikor egy környéken laktunk és gyakran láttam őt a közeli CBA-ban, amint kissé kopott öregemberként vásárolt. Akkor már exminiszter volt – de ebből rajta nem látszott semmi (ami egyébként pozitívum!): egyszerű kis öregapó volt, akit öreganyó elküldött a boltba, kifliért és párizsiért az unokáknak… Senki sem „figyelmeskedett” vele, senki sem hízelgett neki, nem „miniszterurazták” a bolt eladói…

A második élményem alig egy éves: Rómából hazaúton egy repülőn utaztunk – akkor ugye már exelnök volt. A személyzet „mesterkélten kitüntetett” udvariassággal kezelte. Valahogy abban a stílusban, ahogy az egykori Szovjetunióban kezelhettek egy tábornokot. Nem tudom, hogy a korábbi, CBA-s átlagbánásmód és a stewardessek múlt évi kínos tolakodása közötti különbség a „miniszter” és az „elnök” közötti rangbéli eltérésnek, vagy inkább a magyar mentalitás másfél évtizednyi „eróziójának” tudható-e be inkább?

…Az biztos, hogy Mádl elnökként és közéleti szereplőként nemigen járult hozzá a valódi polgári attitűd magyarországi megerősödéséhez – annak ellenére, hogy szavai és cselekedetei látszólag mást mutattak. Mert ugye ő mindenkor „konzervatív-keresztény polgárként” viselkedett, ezek az elvek vezérelték egész életében. És ezt komolyan kell vennünk – hiszen ő maga mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában (Magyar Nemzet – 2011. január 29., 5. oldal)!

…De hogy mennyire fals volt egy az emelkedett úriemberség, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Mádlt a Független Kisgazdapárt ajánlotta az államfői posztra. Igen, a jó Torgyán doktor… Akivel ez a Mádl-i úri garnitúra ugyanúgy kész volt különösebb gusztusproblémák nélkül kollaborálni, mint az Orbán-féle „ifjútörök-galeri”. (Erről ld. még alább is!)

Az „Én mindenkor keresztény voltam!”-szolgen fennen való hangoztatásával Mádl előfutára volt a mostani hivatali utódjának, Schmitt Pálnak – persze azért jóval magasabb intellektuális szinten. Hiába: a régi alapanyagok minőségibbek voltak: a „fél korosztállyal” öregebb Mádl, mint „báty” még „eminens tanuló” volt, de az utána jövő „kisöcsi” Schmitt már csak egy „jampec”… Az egyik még tanult, a másik már sportolt – és így érte el a sikereit az életben…

De keresztény volt-e vajon „mindenkor” Mádl? Itt most nyilvánvalóan nem a belső, hitbéli meggyőződése a kérdés – mert az elhisszük, biztosra vesszük – hanem az, hogy „társadalmi entitásként” vajon az volt-e, kiállt e nyíltan az elvei mellett? Erre már korántsem biztos az igenlő válasz.

…Mert mit is látunk néhai elnökünk életrajzában? 1961-63 között Strasbourgban tanult tovább az egyetemen… Alig hihető, hogy ez ment volna „keresztény ellenzékiként”, a Kádár-konszolidáció előtti, Biszku Béla által fémjelzett években. Mádl is tipikus példája volt az Antall József-féle „ellenzéki értelmiségiek”-nek, akik valamely közvetlen felelősséggel nem járó hivatali, intézeti, egyetemi pozícióba húzódva „vészelték át” a szocializmus évtizedeit – miközben azért sorra látogattak mások, a „rendes szocialista dolgozók” számára elérhetetlen nyugati egyetemeket, kutatóintézeteket. Valóban: számukra rettenetesek lehettek „az elnyomás évtizedei”! …Érthető, miért is utálták ezt a fővárosi elitet az Orbán-féle feltörekvő, de addig mindenből kimaradó egyszerű vidéki fiúk! (És mivel e fiúk is csak azt szerették volna élvezni, amit az Antall-Mádl garnitúra, ezért amikor később szükségessé vált a hatalom érdekében, akkor minden nehézség nélkül szövetkeztek is egymással a „fiúk” és az „urak”…)

Közéleti aktivitás – pláne ellenzéki – nemigen köthető Mádl Ferenchez a rendszerváltás előtt. Nem verték meg a rendőrök, nem nyomott röpiratokat – ezek nem szokásosak a Magyar Tudományos Akadémián, ahol, dolgozott, sem pedig az ELTE-n, ahol intézetigazgatóként aknázgatta alá a szocializmust.

Csupán az Antall-kormányban kapott közéleti szerepet – ekkor kezdődött el az a folyamat, amiről a poszt elején már volt szó: a „tekintélyes polgári értelmiségiek” politikussá alakulása-alakítása.

Amikor bukott ’94-ben a jobboldali-keresztény-nemzeti vonal, akkor Mádl is eltűnt a terepről. (Ebből a korszakából van az a bizonyos 1. élményem.)

Később, az 1. Orbán-kormányt elhozó választási kampány idején Mádl aláírta a Professzorok Batthyány Köre által fogalmazott Polgári értékrendet és felelős kormányzást akarunk c. nyilatkozatot. Ez bátor tett volt – ugyanis éppen annak a korszaknak a végén fogalmazták meg a professzor urak, amikor a rendszerváltást követő időszak talán legfelelősebb kormányzása, a Bokros Lajos pénzügyminiszterségét is magában foglaló Horn-éra tartott… És „polgáribb” is volt az a korszak, a „pufajkás Horn” dacára, mert az akkori „több mint 2/3-os” kormány sokkal több polgári önmérsékletet és belátást tanúsított az utána jövő 1. Orbán-kormány „Ellenzék nélkül is működik a parlament”-jénél - nem is szólva a 2. Orbán-etap mostani, nyilván mélyen „polgári és felelős” értékrendjétől és kormányzásáról.

De Mádl volt az is, aki a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként 2000-ben először hívta évet értékelni Orbánt – ez az az egyesület, amely előtt Orbán idén is „értékelt” egyet… Erről született az Értéktelen évek c. posztunk (http://progressziv.blog.hu/2011/02/08/ertektelen_evek), láttatva e nemes egylet igazi, a valóban polgáritól fényévekre álló szellemiségét.

…Megadatott még neki, hogy megérthette a jobboldal ismételt Nagy Győzelmét 2010 tavaszán: a „fülkeforradalomnak” biztosan örült… Reméljük, azzal az elégtétellel lépett át az Örökkévalóságba, hogy Magyarországon Gyurcsány Ferencből már sohasem lesz miniszterelnök…

Mádl Ferenc érdekes társaságba kerül a túlvilágon, ha ott egy asztalhoz szokás ültetni az egy országból jövő exelnököket: Károlyi Mihály, Tildy Zoltán és Szakasits Árpád viselték eddig a már elhunytak közül a „köztársasági elnök” címet Magyarországon… (Az „elnöki tanács elnökei” ugye nem játszanak…) Hozzájuk érkezett most meg Mádl Ferenc.

…Azért belehallgatnék a beszélgetéseikbe!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr692941510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.