2011.05.29. 15:18 Szerző: Đđ

A kutya és a szalonna

Kell-e még az MSZP Magyarországnak?

A társadalom már deklarálta néhány nagy, rendszerváltó pártról, hogy nincs rájuk tovább szükség – legalábbis a létező formákban és a régi figurákkal. A Független Kisgazdapárt, az SZDSZ és az MDF kiestek a további játékból és erre a sorsra jutott a MIÉP is.

Most az MSZP lehet soron.

Lassan eltűnnek azok az okok, amelyek fenntartották, indokolttá tették (sokak szemében) a létét. Választási ciklusonként százezernyi öreg szoci tűnik el – hal meg – és helyettük nem jönnek a fiatalok. Az a néhány fiatal, aki ott van – és vezető is – valami furcsa egyveleg: ők politikai karriervágy és valamiféle közösségi-demokrata hit változó arányú keverékei, általában nem kimagasló képességekkel… Egyszerűen nincs meg bennük az a szellemi erő, az a lényeglátó képesség és az a kreativitás, amely képessé tenné őket egy egészen új, modern magyar társadalom „megkonstruálására”. Részletproblémákról beszélnek, de nem látják át, mi is a baja az országnak. A gazdaságot szeretnék új, hatékony pályára állítani – de nem gondolnak arra, hogy ennek lennének komoly társadalmi, tudati és mentalitásbéli előfeltételei is. (Nem az a baj ui., hogy „nem küzdünk eléggé a demokráciáért”, hanem az, hogy „ösztöneinkben nem vagyunk demokraták” – de erről írtunk már e blogban máskor…)

Annak idején, 1988-’90 között a magyar társadalomnak csak egy kisebbsége óhajtotta volna az MSZ(M)P eltűnését a politikából, a többségnek közömbös volt a dolog. Azután az Antall-éra vége felé és a Horn-korszakban a rendszerváltással járó sokkhatás sokakban ébresztette fel az érzést, hogy „Jobb volt Kádár alatt!”, ez pedig feltámasztotta az (akkor már) MSZP-t is. Ki is tartott ez a feltámadás tulajdonképpen egészen 2006 közepéig – hiszen az első Orbán-kormány alatt is egy, a Fidesszel csaknem megegyező átlagos támogatottságú szoci tábor és egy erős MSZP létezett.

Ez változott meg 2006 őszén. Addigra ugyanis lezajlott egy átalakulás: már nem csak a „nosztalgiaszocik” adták az MSZP szavazóbázisát, hanem sok, náluk fiatalabb szavazó is támogatta a Gyurcsány Ferenc által 2005 őszétől hangoztatott modernizálást. …És amikor ez a politika megtorpant, amikor azt látták ezek a szavazók, hogy nincs igazán kidolgozott és következetesen végigvitt modernizálás, akkor szinte hetek alatt elpártoltak – és marad ismét csak az az öregebb korosztály, amely a rendszerváltás óta rendületlenül kitartott – és tart ki még ma is – az MSZP mellett. Ez az „sereg” azonban fogy – és mire eljön majd 2014, addigra számuk a mai 1.000.000 körüliről lemegy 800.000-re – egyszerűen azért, mert meghalnak az öregek. A demográfiai halálos veszedelem egy olyan párt számára, amelynek támogatói az idősebbek közül kerülnek ki – és az MSZP a mai Magyarország „legöregebb pártja”, ezért őt sújtja ez az „átok”. Magyarországon két választás között kb. 300.000 ember hal meg a mindenkori kb. 5.300.000 aktív szavazó közül. (70 éves átlagéletkorral számolva évente 75.000 körüli aktív szavazó távozik.) A veszteség többsége MSZP-szavazó, egyszerűen azért, mert ez a párt bír a legtöbb „öreg támogatóval”. Új, fiatal szavazók pedig nemigen jönnek – ugyan mit ígér nekik az MSZP? Mivel és ki szólítaná meg őket? Így nincs, nem lesz „társadalmi igény” a fiatalabbak között arra, hogy létezzen az MSZP, mint nagypárt.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy élet-halál harc folyik a pártért – ez azonban nem annak a jele, hogy a pártot támogató, netán benn lévő fiatalabb generáció igyekszik a maga ízlésére szabni a pártot: ez csupán az elitek belharca. Nincs valós igény, tömegbázis, amely azt akarná, hogy a „régi kutya” MSZP-ből „modern szalonna” váljék. Nincs, mert azok, akik modernitást akarnak Magyarországon, azt nem az MSZP-től várják. Az MSZP nekik már semmi pozitívat nem jelent. Nincs benne semmi vonzó és semmi-senki, ami-aki bizalmat és bizakodást keltene bennük e párt iránt. Az MSZP számukra az „Elkúrtátok!” pártja marad, benne az összes elkúróval: azokkal is, akik nem tudták keresztülvinni a modernizálás politikáját (Gyurcsány & Co.) és azokkal is, akik igyekeztek azt meggátolni (a „régi gárda”, a vezetésben és a tagságban egyaránt). Egy fiatal embernek semmi sem taszítóbb, mint a sikertelenség – és az MSZP egyenlő a sikertelenséggel, akárhány km autópálya is épült az „elmúltnyócév”-ben, mert ez a párt nem volt képes új társadalmi pályát kiépíteni Magyarországnak, hanem maradt az ország a régi mentalitású, rossz, nem hatékony pályán. Egy fiatal ember mindenek előtt sikeres életet akar – akkor pedig ugyan miért várja egy sikertelen erő azt, hogy az a fiatal majd csatlakozik hozzá és őt fogja erősíteni? Az MSZP-ben nem voltak új modellek és új példát adni képes vezetők sem. És nem is lesznek, mert ahhoz épp azoknak kellene oda belépniük, akik számára a legnagyobb csalódás volt a 2006-2009-es korszak. És azért sem, mert nem valószínű, hogy a párt vezetése beengedné őket és át is engedné nekik a párt vezetését – bármelyik társaság is győzzön a mostani hatalmi harcban - hiszen hol lennének akkor ők? Nem azért harcolnak most, hogy utána, győztesként, majd azt mondják: „Győztünk, miénk a párt vezetése – de lemondunk róla!

Miből élnének, ha nem lennének vezetők a pártban? A fiatalok elmennének a versenyszférába? Az öregek meg nyugdíjba? Aligha ezt akarják.

Ezért marakodnak a kutyák a kevéske, megmaradt – és már avas – „pártszalonnán”. Még mindig jobb azt rágcsálni, mint farkasként boldogulni odakint.

…De mi közünk nekünk már ehhez? Ők meg jobban tennék, ha Torgyán doktorral konzultálnának arról, hogy milyen az élet feleslegessé vált egykori politikusként?

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr472940987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.05.30. 21:21:17

Egyáltalán nem a tagság halála miatt mélyrepül az MSZP. Az a gond, hogy nem működik a megszokott taktikája: sült kolbászt ígérni a függésben tartott rászorulóknak. Még nem jött rá ez a kiérdemtelenült párt, hogy ma kizárólag közösségi érdekek képviseletével lehet labdába rúgni.
Egy kis muníció a szocik lelkiismeret-vizsgálatához:

verteslaszlo.blogspot.com/2011/05/egy-realpolitikai-cselrol.html