2011.03.30. 09:44 Szerző: piefke

Polgári holokauszt

Olvashattuk az alkotmánytervezetben: amíg az államadósság az 50%-os szintet el nem éri, addig az alkotmánybíróság nem fogja visszakapni azt a jogát, hogy költségvetést érintő kérdésekben is hozhasson döntést. Lefordítom magyarra: a kormány tudja, hogy kerülhet olyan helyzetbe, amikor az adózást, vagy a magántulajdont érintő döntései, a törvények, amelyeket elfogadtat majd a parlamenttel alkotmányellenesek lesznek.

Most bizonyára sokan vannak, akik erre azt mondják: Ugyan már! Ez is csak a szokásos ballib rettegés…

Nos: nem az! Ki hitte volna egy évvel ezelőtt, hogy simán, egy mozdulattal államosítanak majd 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjvagyont. Ha a választások előtt ezzel jött volna elő valaki, sültbolondnak nézték volna – és íme: mára már rég túlvagyunk ezen…

Mi másért kellene már jó előre gondoskodni az alkotmányban arról, hogy az alkotmánybíróságnak ne legyen jogosítványa fellépni ilyen ügyekben? A dolgok okát mindig azok felől a lehetőségek felől tárhatjuk fel, hogy ki és mire használhatja majd az adott dolgot? Legyünk tehát biztosak afelől, hogy ha Orbánék úgy találják majd (a maguk nézőpontjából) szükségesnek, akkor nem fognak visszariadni a hasonló, a magántulajdont érintő döntésektől.

Nekik nem számít más, csak a hatalom – a sikerről már úgyis letettek régen… A hatalom megtartása az egyetlen céljuk, amit – úgy vélik – reálian elérhetnek, legalábbis generációjuk nyugdíjkorhatáráig, ami még nagyjából 15 év.

…És ha nem a sikeres kormányzás biztosítja azt, hogy hatalmon tartsák őket a választók, akkor maradnak az adminisztratív eszközök és a jelenlegi hatalmukkal való visszaélés. Ezért alkotmányoznak, ezért szűkítik eleve az új alkotmányban azon dolgok körét, amelyeket az állampolgárok elvárhatnak az államtól az alkotmányra hivatkozva. Ezért fognak szavazati jogot kapni a külföldi állampolgárságú magyarok. Ezért születik majd olyan választójogi törvény, amely feléjük fog lejteni… Ezek nem „riogatások”: ezek tények.

Hetven évvel ezelőtt sokan lehetetlennek tartották, hogy a Németországban hatalmon lévő nácik a zsidók kiirtására törekednek. Azt mondták, hogy ez „lehetetlen, hiszen a németek olyan civilizált, rendes emberek!” Ezek a fajta okoskodások mindig csak arra szolgálnak, hogy az okoskodók elleplezzék maguk elől azt a valóságot, amely – ha szembesülniük kellene azzal – elborzasztaná őket. Ez a tipikus struccpolitika – amelynek mindig igen kellemetlen következményei szoktak lenni a „struccokra” nézvést...

Kedves Futómadarak, Orbán és társai a polgári jogállam és a valódi demokratikus teljesítményverseny holokausztjára készülnek. Amit eddig már megtettek és amit ma is nap mint nap megtesznek, az ahhoz hasonló, amit a Reich csinált: lépésről lépésre nyomulnak előre, mindig csak akkora sérelmeket okozva, hogy azt a békés polgárok világa még benyelje – legfeljebb némi morgolódás árán. És lesz majd egy pont – ha hagyjuk – amikor a folyamat átlép egy olyan határt, ahonnan a klasszikus demokratikus eszközrendszer már hatástalanná fog válni, ezért azzal immár nem fogunk tudni megszabadulni az addigra már igen kellemetlenné váló Orbánéktól.

Ez a pont még messze van – de semmi sem utal arra, hogy ne efelé haladnánk. Természetesen itt nem emberek-embercsoportok elleni „direktholokausztról” van-lesz szó – bár nem vitás, hogy lesznek (a legszegényebbek között) talán fizikai áldozatok is. Itt a szabadság kerül a krematóriumba.

Az a szabadság, amely az egyéni kreativitás és kezdeményezőkészség kibontakozásának eszköze. Az a társadalom, ahol az állam mondja meg, mi a jó és kinek hol a helye, képtelen arra, hogy jól hasznosuljon benne az emberekben lévő tehetség. Azt nem szokta jó szemmel nézni az ilyen állam, ha valaki „túl tehetséges” – mert az „veszélyes az elitre” – és azt meg még kevésbé veszik jó néven, ha ezek a tehetséges emberek összefognak egymással… Persze, tudom én, hogy Orbánék is állandóan a „nemzeti összefogásról” beszélnek – de ez a diktatúrák tipikus felfogása. „Mindenki” ugyanis sosem fog össze magától: ez nem is szükséges és nem is természetes az akkora emberi közösségekben, mint egy egész ország. Az a természetes és annak van igazán haszna, értelme, ha kisebb, de célszerű közösségek születnek – és azok alkotnak hálót. Ez a viselkedésmód azonban nem alakult ki a magyar társadalomban: nem ilyen volt a történelmünk. Az utóbbi években kezdődött el valami, ami mostanában mintha felgyorsulna… És bár még tétován és nagyon tapasztalatlanul, de a folyamat „felfelé tart” – és ez az, amit az Orbán-félék sohasem akarnak. Jól tudják ők, hova vezet ez – ezért akarnak ők felülről „nemzeti egységet”: mert azt hiszik, hogy akkor ők adhatnak célokat az embereknek és nem fognak azok maguktól saját közösségi célokat keresni.

Nincs olyan központi hatalom, amely képes lenne egy modern társadalom minden igényét kielégíteni – igazából a modernitás éppen a többközpontú rendszerek dinamizmusát jelenti. Ezt a működést pedig nem lehet Széll Kálmán-tervekkel pótolni, sem pedig „nemzeti hitvallásokkal”. Ezt csak tehetséges emberek tudják működtetni, ha szabadon cselekedhetnek – és ez a modern jólét alapja.

…No, ezért kell a szabadság!

 

survey services

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr612784298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.03.30. 11:22:53

Tiszteletre méltó az erőfeszítés, de csalódottan látom (s talán ti is), mekkora kommentvákum veszi körül. Senkinek nem érdeke, hogy ez tartósan így maradjon.

Az alábbi linken olvashatjátok, szerintem hogyan kezelhető a helyzet:
verteslaszlo.blogspot.com/2011/03/politikai-erovonal-kereso-keszulekem.html

piefke 2011.03.30. 13:39:55

@Vértes László:

Elolvastam az ajánlott linket...

A Maslow-piramissal az a helyzet, hogy nem veszi figyelembe az ember egyes – nem is olyan régen felfedezett – tulajdonságait.
Először is: az emberben a szükségletek „felállása” nem horizontálisan egymásra rétegezett, hanem vertikálisan egymás mellett álló. Nem csupán jóllakott, biztonságban élő emberek alkotnak közösségeket és fejlesztenek ki erkölcsöt, világképet. Az emberekben örökletesen működik a közösségalakítás igénye, továbbá az, hogy „közös hiedelmek” mentén hozzanak létre „közös konstrukciókat”. Ezek a tulajdonságok még valamikor az emberiség hajnalán, sőt, igazából valószínűleg már azelőtt kerültek be genetikus örökségünkbe – akárcsak az élethosszig megmaradó kíváncsiság.
Maslow ezekről mit sem tudhatott, amikor megépítette piramisát.
Az persze más kérdés, hogy a nagy szellemi, közösségi és politikai konstrukciók (ideológiák, filozófiák, programok) megalkotói akkor tudnak dolgozni, ha nem kell a napi önfenntartással küszködniük. Ezek a szellemi tevékenységek ui. egész embert kívánnak, nemigen lehet ezt esti, lopott félórákban összeütni… Nem szükséges tehát, hogy egy mozgalom indulásakor annak tagjai már elérjenek egy bizonyos létszintet – elegendő, ha vannak a mozgalom majdani tagjaira hatni képes emberek és mondanivaló. És az sem igaz, hogy csak „materiális jólét” ígérgetésével lehet rájuk hatni, őket a mozgalom mellé állítani – hiszen te is megneveztél írásodban szellemi és lelki dolgokat (rendőri jelelt adta biztonságérzet, külhoni magyarokkal érzett közösség, stb.).
Ahhoz, hogy a (nevezzük így, semlegesen) modern és célszerű politikai erő megjelenjen és elkezdjen terjeszkedni Magyarországon, mindenek előtt megfelelő személyiséggel rendelkező vezetők kellenek (ld. még „Führerkultusz” címszó alatt). Mert a közösségalkotáshoz szükségesek „kristályosodási pontok” is.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.03.30. 14:28:08

@piefke: Jórészt egyetértek veled, Maslow statisztikailag működik, és szabadon továbbfejleszthető. Az általad említett felfedezéseket azonban már Platónnál is olvashatjuk. Azóta töpreng a világ, hogy a szép ideák miért vonzanak a Veresegyházi Asszonykórussal összevethető létszámú fan clubot (világméretekben).
Ha Maslow tévedett volna az általam belinkelt tekintetben, akkor gond nélkül meg tudnád indokolni a demokratikus ideál keltette relatív közönyt. Nos, ha meg tudod, kérlek, ne hagyd bizonytalanságban a blogoszférát e létfontosságú kérdésben.

Köszönöm az írásomnak szentelt figyelmet, nem szeretném azonban kisajátítani a terepet. Szóljanak most a lélegzetvisszafojtva várakozó bloggertömegek. Hahó, skacok (hol vagytok egy-két hete?!) kommentáljátok az ügyeket, léci-bitte-szilvalé.

legeslegujabbkor 2011.03.30. 20:52:16

@Vértes László: Igazad van, ha egy éhezőnek azt ígéred, hogy mindennap enni fog, akkor eltaláltad a leghőbb vágyát. Mennyit kell enni egy nap, hogy másra is tudjunk gondolni?

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.03.30. 21:57:09

@legeslegujabbkor: szerintem elég a minimális mennyiséget, és máris tudunk érdemben foglalkozni magasabb szempontokkal. Vagyis az elvi lehetőség megvan rá, de sajnos kevés a gyakorlati hajlandóság. Abban a reményben blogolok, hogy sokan kedvet kapnak az agyalásra, ha olvassák a soraimat. Pl.:
verteslaszlo.blogspot.com/2011/03/ford-sztori-tanulsagai.html