2011.01.03. 13:50 Szerző: piefke

Találkoznak-e a párhuzamosok?

Az óév vége mozgolódást hozott a magyar politikai háttériparban – és ez csak fokozódik majd idén. Egyre határozottabbá válik a „haladó konzervatívok” leválása a Fideszről: fél éve még „elképzelhetetlen” írások jelennek meg egyre-másra a Véleményvezér, a Konzervatórium, a Heti Válasz és hasonló szellemi műhelyekben. Ezzel párhuzamosan a (nevezzük így) „baloldalon” is bejelentette megalakulását a Bajnai-Oszkó páros által fémjelzett Haza És Haladás Közpolitikai Alapítvány. (Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójáról komolyságunk megőrzése érdekében majd egy későbbi, a gerontológiával foglalkozó írásunkban foglalkozunk – esetleg…)

Minden egyes ilyen „közösség”, „műhely”, „team” valami saját utat keres. Ez valahol természetes is, hiszen mindenki a saját szemével játja a világot. Aki konzervatív, nemzeti, keresztény közegben nevelkedett, az nagy valószínűséggel magáénak érzi azt – tehát a világot is eszerint szeretné berendezve látni. Aki „közgazdász-technokrata alapon” lett „valaki”, az alapvetően gazdasági struktúraként közelít a társadalomhoz is. Akinek a magaskultúra a „mindene”, az az egész országot irodalmi-művészeti körré szervezné át…

Az egész arra hasonlít, amikor az anekdotabeli vakok tapintással próbálták „leképezni” az elefántot: volt, aki egy hatalmas ormánynak, volt, aki egy hatalmas lábnak és volt, aki egy nagy fülnek írta le – pedig az elefánt, köztudottan, mindezek és még sok egyéb összessége. Így van a magyar társadalommal is: mindegyik „saját utas” társaságnak igaza van, de egyikük sem mondja el a teljes igazságot. Egyikük sem beszélt eddig még a magyar társadalom örökös és visszatérő bajait okozó, a mélyben és „oldalfüggetlenül” jelenlévő mentalitásbeli problémáinkról…

Mert igaz: bajok vannak az identitásunkkal, a történelmi tudatunkkal, a „nemzeti közösségként” való „közös érdekképviseletünkkel, az erkölcsi alapokkal (bármit is jelentsenek ezek). bajaink vannak a gazdaságban a szervezni tudással, a célmeghatározással, a munkakultúrával, az öncélú forráspazarlással, a „vállalkozás, mint a személyes luxusfogyasztás finanszírozója”-szerű, a legkevésbé sem polgári attitűddel. Baj van az oktatással. Baj van a médiumokkal: azok „szolgáltatási színvonalával”, „termékkínálatával”.  Baj van a közszférával: elavult, nem hatékony. Baj van a szociális támogatásokkal: társadalmi tekintetben fenntartja azt, ami gazdasági téren fenntarthatatlan. Baj van a demográfiai jellemzőinkkel: egyre kevesebben lesznek azok, akik sokkal járulnak hozzá „ehhez az egészhez”.

Itt lenne az ideje át- és belátnunk: ezek a bajok mind-mind közös tőről fakadnak és semmit sem érünk el, ha saját világnézeti, szakmai preferenciáink mentén haladva próbáljuk megoldani őket.

Vannak dolgok, amelyekről nem beszélünk, amikor Magyarország és a magyar társadalom bajai kerülnek szóba – és még kevésbé beszélünk e dolgok összefüggéseiről és egymásra való hatásairól. Pedig ezek a dolgok a legfontosabbak és legalapvetőbbek, amelyek meghatározzák egy társadalom „milyenségét és minőségét”, azt, hogy az adott társadalomban milyen az emberek élete.

Itt az ideje, hogy kimondjuk  ezeket, hogy „kinyissuk a vitát” ezekről és hogy szembenézzünk saját objektív valóságunkkal – mert csak így fogunk tudni egy valóban jól működő Magyarországot teremtetni…

Sokan mondják, hogy itt „veszélyben a demokrácia”, de nem mondják azt ki, hogy igazából Magyarország nem is működik demokráciaként, mert az nem csupán államberendezkedést jelent, hanem mindenek előtt egy bizonyos mentalitást – és ez itt hiányzik.

A magyar lakosság döntő többsége nem demokrataként élte át a rendszerváltást. Attól, hogy tőlünk független véletlenek sorozata az államformánkat demokratikus köztársasággá alakította, még nem változott meg automatikusan a mentalitásunk, nem váltunk igazi közösséggé, amelynek közös céljai vannak és nem cseréltük le „egyénileg taktikázó-túlélő” felfogásunkat sem egy hosszabb távra és tudatosan tervező, közösségben is gondolkodó és teljesítményelvű stratégiára. Nem változott meg a szervezőkészségünk sem és nem alakult ki egy új, magas szintű  munkakultúra. Az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy hiába a demokratikus keretek, ha többségünk az új világban is a régi fejjel élt tovább. Nem is juthattunk így máshová, mint ahová kerültünk, nem is juthatott így más, jobb kezekbe a sorsunk irányítása, mint amilyenekbe juttattuk…

Mert ez a baj; minden más -  gazdasági bajaink, a túltengő állam, csodavárás, irreális elképzelések, strukturális válság, tehetetlenség a kormányzati „túlhatalommal” szemben - csupán ennek a következményei. Ha változatni akarunk, akkor annak alapja a mentalitás megváltozása, ha új módon, jobban szeretnénk országunkat vezetni, akkor – első lépésként - új, modern, demokrata mentalitású, hosszú távú koncepciókban gondolkodó és jó szervezőkészségű embereket kell a kulcspozíciókba juttatnunk. Nem várhatunk régi fejektől új gondolatokat, új kulturális mintákat, újfajta, a sikeren és a teljesítményen alapuló nemzeti identitást – és bizony jól működő gazdaság is csak jól működő társadalomban lehetséges.

Magyarország évtizedek óta nem termeli meg azt, amit elkölt – és ezzel évtizedek óta nem akartunk, nem mertünk szembenézni. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, a jelenleginél több erőforrásra van szükségünk – ehhez pedig hatékonyabb szervezés és magasabb szintű munkakultúra kell. Magyarországon sokan dolgoznak nagyon sokat – de hiába, mert ez rossz keretek között teszik. Munkájuk így nem hasznosul jól, mert társadalmunk és gazdaságunk elemei nem alkotnak hatékony rendszereket. Egyéni megoldások vannak, átgondolt struktúrák viszont alig.

A magyarok döntő többsége mindig is „nyugati módon” szeretett volna élni, ám történelmünk nem alakította ki bennük az ennek alapját adó szemléletmódot. Amíg ezen nem változtatunk, addig hiú ábránd marad a „felzárkózás” is.

Az elmúlt húsz, demokratikus keretek között és személyes szabadságban eltöltött év lehetővé tette, hogy egyre több polgártársunk mentalitása alakuljon át. Felnőtt egy új generáció, melynek tagjait már nem kötik a régi világ megszokásai. E generáció sok tagjának személyes tapasztalata, hogy az előrelépés alapja a teljesítmény, jól teljesíteni pedig csak azok képesek, akik erre alaposan felkészültek. Közülük sokakat egyénenként már a nyugatias mentalitás jellemez – ha az országot is ehhez akarjuk közelíteni, akkor célszerű ha e polgártársaikra bízzuk magunkat ezen az úton.

Azok, akik a poszt elején említett „politikai mozgolódásokat” most elindították, akik tehát keresik a sikeres Magyarország „mikéntjét”, javarészben szintén ennek az „új generációnak” a tagjai, legtöbbjük mentalitása nyugatias – még akkor is, ha éppenséggel „nemzeti vonzalmaik” vannak. Jó lenne, ha felismernék ezt magukban – és egymásban is, akkor is, ha mások éppenséggel más utakon, más területekről érkeztek el oda, hogy felismerték: új Magyarországot kell „alapítanunk”.

Igen: mert épp ez a feladata ennek a generációnak. Egy valóban polgári, konstruktív, előre tervező és közösségben is gondolkodó mentalitást képviselve átvenni az országot és lerakni az új társadalom alapjait. Ha ezt nem teszik meg, ha az első lépésekben nem alkotnak közösséget, akkor külön-külön elveik mentén mozogva biztosan nem lesznek képesek lényegi változtatásokra.

Sok ember külön-külön még nem erő, egyenként nem lehetnek képesek a kereteken, a szervezettségünk szintjén és a társadalmunkat működtető szabályokon változtatni. Demokratikus keretek között ehhez szervezett politikai erőként kell fellépniük – olyan erőként, mely képes és felkészült az ország irányítására.

Erre az elmúlt húsz évben azért nem volt még reális lehetőség, mert egyszerűen nem volt elég új szemléletmódú polgárunk ehhez. Most már van – itt az ideje, hogy formálisan is politikai erővé szerveződjenek!

A következőkben „felkínáljuk a terepet”, hogy lefolyhasson a szükséges vita: röviden, célszerűen, nem mellébeszélve. kereteket hozunk létre, amelyeken belül bárki, akinek konstruktív szándékai vannak, elmondhatja a véleményét és ki is próbálhatja, hogy az „az egész rendszerében” vajon megállhatja-e a helyét?

Mert most szükséges, hogy találkozzanak a párhuzamosok!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr22557026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.