2010.09.23. 11:26 Szerző: piefke

Dilettánsok serege

 

Hende Csaba honvédelmi miniszter meg akar – és biztosan meg is fog! – valósítani egy szép, régi, nemzeti-konzervatív álmot, amely egyébként jól passzol Hoffmann Rózsa „nevelési elveihez” is: az önkéntes haderőt!

Na, kérem, akkor itt meg is állhatunk!

Tudja-e a Kedves Blogolvasó, hogy mire való egy hadsereg? És hogy az a „valami”, amire való, hogyan érhető el a XXI. század elején?

Szóval, a hadseregről azt szokták gondolni, hogy az ország megvédelmezése a feladata, pedig nem! Az ország és érdekeinek védelme ugyanis a politika feladata – és persze a gazdaságé is: ha egy ország erős gazdasággal és okos politikával rendelkezik, akkor a mai világban vele kapcsolatban fel sem merülhet egy „támadó háború”, akkor – éppen a gazdasági hálózatoknak köszönhetően – a kooperáció határozza meg a közelebbi környezetével való kapcsolatát. Ez különösen igaz egy EU-s tagállamra, de alapvetően is ez a helyzet.

Szokás ellenpéldaként a ’90-es évek délszláv háborúit felhozni – csak éppen az abban résztvevő (utód-)államok egymással álltak konfliktusban és még legvadabb pillanataikban sem gondoltak komolyan arra, hogy bármely kívülálló országot megtámadjanak: ehhez sem erejük nem volt (mert azt lefoglalta a belső harc), de alapvető érdekeikkel is ellentétes lett volna, ugyanis azonnal rájuk uszult volna a NATO! Valójában a délszláv háború idején (sokak által nem tudottan) éppen Magyarország hajtott végre katonai akciókat a volt Jugoszlávia területén…

És már ott is vagyunk a hadsereg igazi céljánál: a politika folytatása más eszközökkel! És természetesen itt egy területi értelemben véve (is) expanziós politikáról van-lehet szó csupán, ugyanis bármely más esetben szükségtelenek azok a bizonyos „más eszközök”, amelyeket a hadsereg birtokol.

Területi (és nem gazdasági) értelemben expanzív háborút először is csak nagyobb hatalmak engedhetnek meg maguknak – bár manapság már nekik sem célszerű, lévén hogy sokkal hatékonyabb eszközeik is vannak a gazdasági és politikai érdekeik érvényesítésére (ld. a közismert viccet: „Megváltozott a világ: a németek kereskednek, a zsidók háborúznak” – ez utóbbiról, Izrael, mint „kis ország” területi expanziójáról alább még lesz szó…). A „nagyobb hatalom” pedig egyértelműen és mindenek előtt gazdaságilag erős hatalmat jelent – ami ugye Magyarországra nem igazán jellemző. Az, hogy (egyesek szerint) „lélekben nagyobban vagyunk” (Nagy Magyarország), a valóságban semmit sem jelent és ekként nem is lehet bármiféle expanzív politika, ill. az azt szolgáló hadsereg alapja!

Az előbb egy vicc erejéig szóba került Izrael, amely látszólag „szembe megy” azzal a tétellel, hogy „kis ország nem terjeszkedhet”… Nos, Izrael esete annyira speciális, hogy egyszerűen nem vehető és nem is veendő figyelembe, amikor a kis országok hadseregeiről van szó. Izrael ugyanis nem csupán egy ország, „léte” nem korlátozódik ennek területére. Természetesen itt nem a Kurucinfón bővel taglalt „zsidó világ-összeesküvésre” gondolok: egyszerűen történelmi és gazdasági-kulturális tényezőkre, amelyek (bár véleményem szerint egy elhibázott „nemzetstratégia” alapján) lehetővé tették és ma pedig az adott viszonyok között meg is követelik a „kis ország-erős gazdaság-nagy, expanzióra is képes hadsereg” kivételes hármasát.

…Jöjjünk inkább ismét haza! Azon kívül, hogy egyesek – így Hende miniszter úr – fejében él egy nagyobb Magyarország, semmi indoka nincs annak, hogy „magyar tömeghadsereg”-et szervezzünk. Azok a speciális területvédelmi célok, amelyeket el kell tudnia látni egy magyar fegyveres erőnek, semmiképp sem abban a formában láthatók el: ezek komoly szaktudást igényelnek és kizárólag főfoglalkozásként űzhetők. Hasonló a helyzet a NATO-n belüli külföldi kötelezettségeinkkel is: képzeljék csak el, ha Afganisztánba kiküldenénk a Hende-hadat! Azt hiszem, 3 műszakban kellene operálni a sebesültjeinket…

A XXI. századra a katonáskodás hosszú évekig tanulandó tevékenységgé vált – nem véletlen az, hogy az igazi, komoly hadseregekben úgy óvják a katonát, mint a hímes tojást - ma már senkinek sem jutna eszébe I. világháborús svejki módon tömegesen géppuskatűzbe küldeni az embereit…

De térjünk ki a hadsereg „nevelő hatására” is: valóban nevel-e egy tömeghadsereg? Nos, aki volt sorkatona, az tudhatja, hogy nem! A buta agressziónak, amely jellemez egy ilyen közeget nincs, nem is lehet nevelő hatása – az csak elidegeníthet bármitől, ami akár csak távolról is kapcsolódik az adott „közeg”-hez, így a „haza szolgálatától” is. Mert ha valakinek a haza szolgálatát egy idióta őrmester, vagy egy alkoholista százados testesíti meg, akkor ne várjunk csodákat… Ettől senki sem fog Dugovics Titusszá átlényegülni! A „klasszikus katonaság” csak azok szemében „vonzó és példaadó közeg”, akik személyiségükben végletesen „korlátosak” és merev szabálykövetők – de egy modern, dinamikus társadalom nem ezt az emberideált igényli.

Tisztelt Miniszter úr, az, hogy Önben és haverjaiban „él a nagy, hősi és dicső magyar nemzet” képe, még nem indoka egy, az önök elképzelései szerinti „haderőreformnak”. Ha „kiélési terepre” vágynak, menjenek paintballozni – vagy álljanak be „hagyományőrző huszárnak”!

…Ja: és tegyenek meg mindent egy valóban nagyon jól felszerelt, kiválóan képzett, elhivatott személyi állományú és kiválóan meg is fizetett professzionális magyar honvédségért! …Csak azért, mert maguk „politikai amatőrök”, ne irtózzanak az igazi profizmustól!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr532317461

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Dilettánsok serege 2010.09.24. 12:32:24

Hende Csaba honvédelmi miniszter meg akar – és biztosan meg is fog! – valósítani egy szép, régi, nemzeti-konzervatív álmot, amely egyébként jól passzol Hoffmann Rózsa „nevelési elveihez” is: az önkéntes haderőt! Na, kérem, akkor itt meg is állhatunk! Pro…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stone pit(er) 2010.09.23. 20:21:03

Teljesen egyetértek.
Ha egy modern, demokratikus államban mégis igényt tartanak a köz katonai nevelésére, akkor azt csakis svájci módon tehetik, bár még az is felesleges, és a gazdagabbak luxusa. A behívottakat arra kell kiképezni, hogy egy esetleges konfliktusban a lehető legjobb túlélési esélyekkel rendelkezzenek egy korlátozott háborúban, miközben hatékony akadályokkal lassítják, vagy megakasztják az ellenséget, míg valamilyen egyéb segítség érkezik. Ebbe a gépkarabély ügyes kezelésének elsajátítása, estlegesen katonai kommunikációs eszközök egyszerűbb kezelésének megtanulása, túlélési technikák gyakorlása állhat (nem pl. előretolt repülésirányító, amely komoly szakmai munka, és elsajátítása, testvérek között is, másfél év elméleti és gyakorlati tréningből áll). Semmi esetre sem a laktanyák őrzése és hasonlók. Ez nem kifejezetten fejleszti a polgárok önvédelmi képességeit, hanem elsősorban csak egyfajta ingyenes közszolgálat, akár a kommunista szombat. És olyan is. Ha szükséges a köz nagyobb részvétele a katonai szolgálatok működésében, akkor ezt adó jelleggel tegyék és fizessék meg az őrzést, szakácskodást, benzinkutaskodást, stb. Természetesen ezen feladatok ellátói lehetnek polgári vagy katonai zubbonyba beöltöztetett személyek, megfelelő fizetésért cserébe.
A katonaság nevelő hatása meg egy nonszensz. Hívatásosok között, megpróbáltatások hatására (igen, azok között akik Afganisztánban vannak és nem azok között akik a HM-ben) kialakul egyfajta előnyös jellembeli változás, a bajtársiság hatására, már persze, ha eleve nem rendelkezett ilyen tulajdonságokkal (amit kétlek, mivel ehhez eleve jó alany szükséges). De békeidős sorállományra ugyan mi hatna? Kérdezünk meg nevelési szakértőket, hogy mi a véleményük egy 18 éves koráig rossz nevelést kapott ember megváltoztatásáról, ha azt rövid idő alatt kellene végrehajtani. Vagy nézünk egy közkeletű véleményt a cigányokról. Mit is kéne csinálni a cigány gyerekekkel, hogy a szüleik rossz (már ha az oly kedvelt cigánybűnözés fogalomkörből indulunk ki) hatását elkerüljük.? A választ általában a korai elszakításban (nem tizennyolc évesen) és előnyős állami nevelésben látják. Nem ellentmondás ez kedves konzervatív polgártársaim. Szerintem az!
Aki meg nem volt katona az nem is ismerheti az igazi választ. Tíz töltény az AMD 65-ben, ennyi volt a célzás gyakorlat a kiképzésen. Három egyeslövés, utána sorozat. Kétszer találtam el a táblát, de még a köröket sem közelítettem meg. A tiszt ceruzával besegített, így megvolt a szükséges minimális kör érték. Szerencsére engem visszavetek a munkahelyemre utána, de az évi jutalomból kihagytak a Matávnál (92-ben a kollégáim 85 000-120 000 forintot kaptak)Tovább nem mesélem. Egyébként meg, csak népszavazás után lehetne bevezetni. De csak anyák szavazhatnak.

stone pit(er) 2010.09.23. 20:22:11

Teljesen egyetértek.
Ha egy modern, demokratikus államban mégis igényt tartanak a köz katonai nevelésére, akkor azt csakis svájci módon tehetik, bár még az is felesleges, és a gazdagabbak luxusa. A behívottakat arra kell kiképezni, hogy egy esetleges konfliktusban a lehető legjobb túlélési esélyekkel rendelkezzenek egy korlátozott háborúban, miközben hatékony akadályokkal lassítják, vagy megakasztják az ellenséget, míg valamilyen egyéb segítség érkezik. Ebbe a gépkarabély ügyes kezelésének elsajátítása, estlegesen katonai kommunikációs eszközök egyszerűbb kezelésének megtanulása, túlélési technikák gyakorlása állhat (nem pl. előretolt repülésirányító, amely komoly szakmai munka, és elsajátítása, testvérek között is, másfél év elméleti és gyakorlati tréningből áll). Semmi esetre sem a laktanyák őrzése és hasonlók. Ez nem kifejezetten fejleszti a polgárok önvédelmi képességeit, hanem elsősorban csak egyfajta ingyenes közszolgálat, akár a kommunista szombat. És olyan is. Ha szükséges a köz nagyobb részvétele a katonai szolgálatok működésében, akkor ezt adó jelleggel tegyék és fizessék meg az őrzést, szakácskodást, benzinkutaskodást, stb. Természetesen ezen feladatok ellátói lehetnek polgári vagy katonai zubbonyba beöltöztetett személyek, megfelelő fizetésért cserébe.
A katonaság nevelő hatása meg egy nonszensz. Hívatásosok között, megpróbáltatások hatására (igen, azok között akik Afganisztánban vannak és nem azok között akik a HM-ben) kialakul egyfajta előnyös jellembeli változás, a bajtársiság hatására, már persze, ha eleve nem rendelkezett ilyen tulajdonságokkal (amit kétlek, mivel ehhez eleve jó alany szükséges). De békeidős sorállományra ugyan mi hatna? Kérdezünk meg nevelési szakértőket, hogy mi a véleményük egy 18 éves koráig rossz nevelést kapott ember megváltoztatásáról, ha azt rövid idő alatt kellene végrehajtani. Vagy nézünk egy közkeletű véleményt a cigányokról. Mit is kéne csinálni a cigány gyerekekkel, hogy a szüleik rossz (már ha az oly kedvelt cigánybűnözés fogalomkörből indulunk ki) hatását elkerüljük.? A választ általában a korai elszakításban (nem tizennyolc évesen) és előnyős állami nevelésben látják. Nem ellentmondás ez kedves konzervatív polgártársaim. Szerintem az!
Aki meg nem volt katona az nem is ismerheti az igazi választ. Tíz töltény az AMD 65-ben, ennyi volt a célzás gyakorlat a kiképzésen. Három egyeslövés, utána sorozat. Kétszer találtam el a táblát, de még a köröket sem közelítettem meg. A tiszt ceruzával besegített, így megvolt a szükséges minimális kör érték. Szerencsére engem visszavetek a munkahelyemre utána, de az évi jutalomból kihagytak a Matávnál (92-ben a kollégáim 85 000-120 000 forintot kaptak)Tovább nem mesélem. Egyébként meg, csak népszavazás után lehetne bevezetni. De csak anyák szavazhatnak.

stone pit(er) 2010.09.23. 20:23:13

Bocs, a duplázásért!