2010.08.22. 01:33 Szerző: piefke

A minket szolgáló urak

 

 

 

Nem, itt nem valamiféle kommunista utópiáról, vagy „megtorlásról” lesz szó, mint pl. egykor a kitelepített arisztokraták munkára fogása a Hortobágyon… Nem: itt a politikai elit funkciójáról és ehhez képesti szokásairól fog betű esni…

Előző posztunkban (Úr és szolga - http://progressziv.blog.hu/2010/08/21/ur_es_szolga_1) általában a magyar nép szolgálathoz való viszonyáról írtunk, most specializáljuk ezt a politikusainkra! Ha – ahogy előzőleg állítottuk – igaz egyfajta dzsentroid allűr továbbélése abban, ahogy a szolgálat és az „uraskodás” kapcsán gondolkodunk és viselkedünk, akkor ez fokozottan igaz a politikusaink legtöbbjére.

Miért?

„Igaz” ez rájuk azért, mert ők is ugyanonnan érkeztek, ahol a nép most is van. Ugyanazok a sablonok élnek bennük is, amelyeket ugyanaz a magyar történelem alakított kis és amelyeket ugyanolyan családokban, ugyanabban a közegben szívtak magukba, mint bármelyikünk. És „fokozottan” azért igaz ez rájuk, mert „uralkodó pozícióba” emeltük őket, tehát alaposabb indokaik vannak arra, hogy úgy érezzék: „Itt én vagyok otthon, ez az én terepem!

Azért tartunk politikusokat, hogy szolgálják a Közjót – és ha annak tartalma nem lenne épp jól definiálva, mint nálunk, akkor ezt is megtegyék, tudásuknál és megfontoltságuknál fogva. Ehhez képest: fogalmuk sincs, mi lenne a Köz java, és arról sem, hogy miképpen lehetne azt megvalósítani! Valahogy úgy fogják fel, mint X. Leo pápa a saját hatalmát: „Élvezzük a pápaságot, amit Isten adott nekünk!”…

Az lehet, hogy neki Isten adta (akkoriban talán még üzemelt az Öreg), de a mi „politikai pápáinknak” mindenesetre mi adtuk oda a hatalmat, hogy érdekünkben gyakorolják - de semmi esetre sem azért, hogy legyen, aki szarik ránk… Csakhogy, mint írtuk, ők is „egyek a néppel”: ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a (rossz, mert önzőségre ösztönző) társadalmi hagyomány működik bennük is, mint a „leszarom-pincérben” és a „szarokrád-eladóban”.

De mi van, mi várható akkor, ha a vezetők nem törődnek azzal, amit vezetnek? Baleset, amit „országos méretekben” válságnak, hanyatlásnak, elmulasztott esélyeknek neveznek. És hogyan adhattuk oda a felettünk és dolgaink felett való rendelkezés jogát ilyen minőségű politikusoknak? Hát úgy, hogy mi is, legtöbben, leszarjuk a Köz dolgait, mondván: „Van nekem saját dolgom-bajom, ne zavarjatok engem a tiéitekkel!” Akár az üzletben és az étteremben… Csakhogy ha így gondolkodunk, akkor ebben az „üzletben” mi leszünk a becsapott vevők és ebben az „étteremben” ehetetlen kaját vetnek elénk, ráadásul méregdrágán.

Az előző posztban egy olyan mentalitást ajánlottunk példaként, amely nem állít fel hamis pozíciókat és a másokért végzett munkában lehetőséget lát a saját jobb életre, nem pedig egyfajta megalázásként éli meg azt. Ennek a mentalitásnak szerves része a felelős előre gondolkodás is: azért teszek meg valamit, azért kell törődnöm valamivel , mert ha nem teszem, ha nem törődöm vele, akkor ennek rám nézve is kellemetlen, súlyos következményei lesznek. Ha nem törődünk azzal, hogy kit emelünk közfunkcióba, kiből „csinálunk” politikust, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy ők sem fognak velünk törődni – és akkor „utólag azután ne jajgasson nekem senki!”…

Igaz: „utólag jajgatni” semmit sem ér – az előre gondolkodást viszont meg lehet próbálni! Közkeletű és gyakran használt szép magyar kifejezés a „leszarom-tabletta”… Javasoljuk, hogy mindannyiunk jövője érdekében ezt a köz- és önveszélyes készítményt, melynek ráadásul már az „aktualitása” is rég szavatosságát vesztette, az Országos Gyógyszerészeti Intézet azonnali hatállyal vonja ki a forgalomból!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr852238197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.