2010.08.21. 23:18 Szerző: piefke

Úr és szolga

Háromnapos ünnep van, mindenki otthon döglik... Ugye nem baj, ha belerondítok és a munkát emlegetem???

Első élményem a „működő kapitalizmusról”, a ’80-as évek végi Ausztriában az volt, hogy ott a munkahelyén mindenki „szolgált”, azért, hogy azon kívüli életében „úr”-ként bánjanak vele… Szerintem ez egy jó leosztás  és az eredmény is igazolja.

A Kedves Blogolvasó is bizonyosan járt már „nyugati” országokban, vett igénybe ott szolgáltatást, aludt hotelben, evett vendéglőben… Ritka és egyáltalán nem „rendszert alkotó” kivételektől eltekintve azt tapasztalhatta, hogy a pincér udvarias, a bankalkalmazott korrekt és előzékeny, a hotelszemélyzet elvégezte a dolgát. Működik az ország, mert működnek a közösségek és az azok kereteit adó ”közmegegyezés”: „Ha így csináljuk, az jó lesz, ha másképp, az rossz.”

És ami „magyar szemmel” érdekes: senki sem érezte „megalázónak” azt, hogy a munkájában szolgáltatást nyújtott másoknak, nem éreztette azt vendéggel, ügyféllel, hogy „Itt én vagyok otthon, ez az én terepem!”.

Azért nem viselkednek szolgálatkészen sok esetben honfitársaink, mert ez a nép oly sokáig volt alávetett helyzetben „mint nép”, hogy már egy ilyen helyzet látszatát is kerüljük: ha valakit „ki kell szolgálnunk” (a szó legtermészetesebb és legpolgáribb értelmében), akkor ez máris „dühít”…

Azért sem viselkedünk szolgálatkészen, mert „a többiek sem…”, mert „velem sem mások…”, mert „engem is megváratnak…”, mert „rám is szarnak”. És mivel többségünk legtöbbnyire „ezt játssza egymással”, ezért a nem ilyen viselkedés eredményét sem tapasztathattuk meg soha – vagy ha „nyugaton” mégis, akkor nem is éretjük, hogy ott miért működnek másképp a dolgok és az azokat működtető emberek…

Mivel „irtózunk a szolgaságtól”, mert úgy érezzük, hogy „emberi mivoltunkban aláz meg” az, ha „szolgálunk másokat”, ezért aztán szépen össze is csúszik bennünk a „munka” és a „magánélet”: nem érzékeljük élesen a „cezúrát”: most így, máskor pedig amúgy kell és lehet viselkednünk. A munkahelyen „nem szolgálunk”, mert nem vagyunk szolgák – ha pedig nem szolgák vagyunk, akkor „urak” vagyunk, az „urak” pedig „azt tesznek, ami kedvükre való” és nem azt, ami a kötelességük. (Megjegyzem: ez a legrosszabb dzsentroid, „magyar úri” allűr és semmi köze az igazi, „közössége gyújtópontjaként” élő úriember valóságos – előzékeny és magabiztos - viselkedéséhez! Ugyanolyan túlkompenzálás ennek is az alapja, mint oly sok „félresikerült” dolgunknak…)

És igen: ha „urak vagyunk” a munkahelyen is, akkor viselkedhetünk lekezelően a vevővel, akkor lehetünk figyelmetlenek – „lazák” – a vendéggel… Aztán, ha kilépünk a munkahely kapuján és MI vennénk igénybe mások szolgáltatásait, akkor persze panaszkodunk, hogy „Az a kurva eladó…!

Ez van… És most, hogy ezt elolvasták, bizonyára sokan bólogatnak és hümmögnek: „Igen, ez van, így viselkednek MÁSOK!”. És hogy „Bárcsak megváltoznának!

Gogol azt írja  A Revizor végén: „Mit nevettek? Magatokon nevettek.” – én pedig ezt mondom: Mit bólogatunk és hümmögünk? Magunkon hümmögünk!

Bizony!

Addig nem lesz itt piacgazdaság – még csak valahogy működő gazdaság sem – amíg „másokon hümmögünk”, de a magunk portáján nem söprögetünk. Felejtsük már el végre, hogy „Minket mindig megaláztak!”, és felejtsük már el az ebből az érzésből fakadó összes „téves kapcsolásunkat”, közte az „Én nem leszek senki szolgája!” – ostobaságot is! …Szeretnénk mi olyan szabad és büszke emberek lenni, mint pl. egy tiroli fogadós – pedig ő ugye a mi hülye fogalmaink szerint: szolgál egész életében!

Én ezzel a poszttal büszkén szolgálom minden Kedves Olvasómat, hogy segítsek e „szolgasággal” neki megismerni a saját valóságát… És bízom benne, hogy ha legközelebb az ő „posztján” akadunk össze, akkor mosolyogva, udvariasan fogad: „Mivel szolgálhatok, Uram?” – és így is fogja gondolni!

…És akkor jól lesz ebben az országban is – akárcsak „nyugaton” és már azt is érteni fogjuk, hogy miért…

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr572238043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.