2010.07.11. 15:32 Szerző: piefke

Szocialista reinkarnáció

 

Megvolt tegnap az MSZP tisztújító kongresszusa, megvannak az új nevek… Ezek ismeretében azt hiszem, nincs más lehetősége az MSZP-nek, mint a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének segítségét kérni: felkéredzkedni a krisnás szekérre, lebumlizni vele a Krisna-völgybe és ott újjászületni! Más, ennél reálisabb esélyt a megújulásukra ez idő szerint nem látok...

De nézzük komolyan a tényeket - már amennyire komoly ember komolyan veheti EZEKET a tényeket:

Mire lehet képes ez a vezetés, ebből következően: mire lehet képes az MSZP mostantól? Válhat-e belőle ismét a magyar progresszió élcsapata? Manapság sok szó esik a magyar baloldal megújulásának esélyeiről – én azonban arra vagyok kíváncsi inkább, hogy kaphat-e esélyt a megújulásra a magyar társadalom a baloldaltól?

Mi kell ahhoz, hogy egy politikai erő képes lehessen dinamizálni, megújítani egy társadalmat? Nyilvánvaló: saját magának kell rendelkeznie új, a réginél a valóságot jobban leíró „vízióval” a társadalomról. Ennek hiányában mindenféle politikai csoport, nevezzék azt akárhogyan is, tulajdonképpen „konzervatív”, ami a társadalomra gyakorolt lehetséges hatásait illeti.

A baloldal a kezdetekben – és sokáig történelme során – nyilvánvalóan progresszív volt és „fő ellenségének” épp a konzervativizmust tekintette. Rendelkezett kora legmodernebb ideológiájával, mely annak idején azzal az igénnyel keletkezett, hogy objektív leírását adja a világnak és a társadalomnak. Ez az ideológia alapvetően a marxizmuson alapult, azt bővítették, aktualizálták így-úgy a baloldali ideológusok, pártok és vezetők jó egy évszázadon át…

A magyar baloldal is ezt az utat és módszert követte: volt „kommunista”, „szocialista”, „kádári”, „szociáldemokrata”, „jóléti”, „blairista” korszaka – sokszor ezek közül egyszerre több is jelen volt és van, akár egymással keveredve is. A magyar baloldal ideológiai téren legtöbbnyire „importból dolgozott”, sosem alakított ki igazán a magyar társadalom sajátosságait feltárva és azokra válaszolva önálló gondolatrendszert. (Ehhez talán a legközelebb még Kádár jutott, de ő is csupán „ösztönösen és pragmatikusan”… ráérezve a magyar társadalomban meglévő mentalitásra – akárcsak „kései utódja módszertani téren”, Orbán Viktor, ld. a „Kádár trónja” c. posztot.)

A rendszerváltás során sem végezte el ezt a munkát a baloldal – viszont érdekesen „vegyítette önmagát”: a párt szociáldemokratává alakult, vezetői egy jelentős köre pedig nagykapitalistává.

…És itt el is érkeztünk a lényeghez! Marx közismert mondása szerint „a lét határozza meg a tudatot” – és pontosan ez történt a magyar baloldal „zászlóshajójával”, az MSZP-vel is. „Léte” immár azoktól a (jelentős) anyagi erőforrásoktól, azok megőrzésétől és lehetséges gyarapításától vált függővé, melyekre prominensei épp a rendszerváltás során tettek szert, átalakítva az addigi közösségi tulajdont magántulajdonná. (Ezzel és ennek az „átalakításnak” a jellegével „…a helyzet változatlan” c. írásunkban már foglalkoztam.) Innentől kezdve a pozíciók megtartása vált a baloldali elit céljává – így vált az MSZP is „konzervatív párttá”! Ideológiáját nem „update”-elte, érdekei a társadalom „nyitottá tétele” ellen hatottak.

…Nem „update”-elte ideológiáját? Látszólag megtette: Gyurcsány Ferenc „blairizálta” azt… Csakhogy:

·          Egyfelől a blairizmus nem a magyar társadalomra „lett kitalálva”, hanem a britre, amely társadalomtörténetében, mentalitásában, stratégiáiban és még „ezernyi dologban” tér el a magyartól. Amire ott bátran lehetett támaszkodni, pl. a közösségek önszervező ereje, a polgárok önállóság-igénye, kooperatív készsége, azok Magyarországon mind hiányoztak. Már megállapítottuk, hogy „ami nincs, az nem is működhet”…

·          Másfelől: egy ideológia „konzervatív voltát” nem csak annak „kora” határozza meg, nem csak attól függ, hogy „milyen régi”. Egy-két évtizedes ideológia is lehet konzervatív, ha egy „már nem aktuális” társadalmi szerkezeten alapszik, ha annak problémáival foglalkozik és annak kérdéseire akar felelni. A blairizmust mára meghaladták „szülőhelyének viszonyai”, ma már nem azok az aktuális kérdések, mint amikre az felelni képes. Amikor Gyurcsány elkezdte azt „honosítani”, már akkor ez volt a helyzet… Tehát: eleve egy akkor már (a fentiek szerint) „konzervatív” ideológiával próbált progresszivitást elérni. Ez pedig nem megy.

És ami még a magyar baloldal bajait tetézi: nincsenek tehetséges, tettrekész, a baloldalt ideológiai és mentális téren megújítani képes fiatalok – ehelyett csupa „lejárt szavatosságú arc” van. Úgy is fogalmazhatunk: csak „régi fejek” vannak, új gondolatok pedig nincsenek… Egy politikai erő megújulásához elengedhetetlen, hogy „személy szerint is megújuljon”, új, az addigiaktól eltérő és minőségileg jobb gondolatokkal rendelkező személyek álljanak az élre. Képtelenség azt hinni, hogy a társadalom és annak elvileg baloldali szemléletű része majd „simán elfogadja”, hogy a baloldalt oly hosszan uraló és olyan alaposan lejárató és elhiteltelenítő személyek „újrakezdését” lelkesen támogatni fogja. (…Ez egyben Gyurcsány Ferenc „politikai halálát” is jelenti: épp ő az, akit épp azok utáltak meg, akiktől új lendületet kaphatna a baloldal. Ők hittek neki és ők csalódtak, amikor kiderült, hogy „Lóf.sz lesz itt, nem nyugatos, modern Magyarország!”.)

Hiába tűnt el Lendvai Ildikó, Szekeres Imre, Kiss Péter: a régi, eredményetlen vezetés lelépése csak a dolgok kezdete. Ha nincsenek olyanok a pártban, akik mentalitásuknál, felkészültségüknél, célmeghatározó képességüknél fogva lennének képesek új irányt, új ideológiát és ezzel új lendületet adni, akkor marad a jelenlegi haldoklás…

Az MSZP lehetetlen helyzetét jól jellemzi, hogy a tavaszi kampányban semmiféle kreativitást, kezdeményezőkészséget nem mutató Mesterházyt emelték elnökké – mert egyszerűen közel s távol nem akadt jobb… Ugyanakkor az is képtelenség, hogy akár egy Kovács, akár egy Puch megújulást lenne képes hozni – ehhez egymás után több újjászületési-lélektisztulási cikluson kellene előbb keresztülesniük! Most történelme legrendkívülibb helyzetében van az MSZP – csak rendkívül tehetséges emberektől várhatná a sikeres feltámadást, de mivel ilyenekről nem gondoskodott idejében, ezért most hiába vár a nincs kire…

…Nem mellesleg: az a kérdés is jogos, hogy ha lenne valaki, aki előállna mindazzal, ami most hiányzik az MSZP-ből és képes lenne megteremteni azt a bizonyos új ideológiát, akkor az annak alapján újjászerveződő erő mennyiben lenne még „szocialista”? Mert bizony a „klasszikus szocialista” ideológia és társadalomkép mára már nem képes a valóságos társadalom számára jó, működőképes megoldási javaslatokkal szolgálni…

Sem progresszív, korszerű, hatásos, a társadalmat mobilizálni képes ideológia, sem progresszív mentalitás, sem pedig az újrakezdést hitelessé tévő és vezetni képes személyiségek nincsenek tehát jelen a mai MSZP-ben – így, válaszolva az írás elején feltett kérdésre („kaphat-e esélyt a megújulásra a magyar társadalom a baloldaltól?”, csak nemmel tudunk felelni. Magyarország nem úszhatja meg azt, hogy kiizzadjon magából egy teljesen új és valóban XXI. századi progresszív erőt.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr582144618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2010.07.12. 12:33:22

Érdemes lenne megvizsgálni az európai helyzetet, mert az egész baloldal elég nagy válságban van... Egyáltalán: van-e még bal-és jobboldal. Ez persze már elég elméleti (nem vagyok politológus), de látszik, hogy a baloldali pártok "elfáradtak". Igazából az lehetett az egyik baj, hogy kitalálták a pc-t, amivel csak elhazudták a bajokat, közben a társadalom továbblépett rajtuk (nem is tehetett mást). Ez azt eredményezte, mint nálunk is: az Eu tele van bevándorlóellenes, nacionalista pártokkal (és nem csak ez a "balkáni, elmaradt Magyarország). Elfordultak a társadalomtól, és rendkívül agresszíven viszonyultak a társadalom nemzeti és vallásos érzelmeihez. Túl későn ébredtek, amire jó példa, mikor Ségolène Royal az utolsó gyűlésén telepakoltatta a színpadot francia lobogókkal, mert beszóltak, hogy a gyűléseken szinte csak vörös pártzászlók vannak:)