2010.06.24. 23:05 Szerző: piefke

Egység, jog és szabadság

Ez megint nehéz szöveg lesz, vazze!

Egység, jog és szabadság… Ezek most aktuális szavak, amelyek között szerves logikai kapcsolat áll fenn. Akkor lehetünk szabadok, ha ehhez való jogunkat, lehetőségünket nem korlátozzák nálunknál erősebb, általunk nem legyőzhető tényezők. A szabadság azt jelenti, hogy azt tehetjük, amit érdekünkben állónak tartunk. Érdek sokféle lehet – látszólag, de valójában csak egyféle van: az, ami hosszú távú boldogulásunkat szolgálja.

Elvileg lehetséges azt az érdekünknek tartanunk, amit pillanatnyi kényelmünkért, egyéni előbbre jutásunkért vélünk jónak, azonban könnyedén beláthatjuk, hogy ha mindenki így tenne, akkor máris ott lennénk a törtetők egymást taposó, egymást kihasználni igyekvő csordájánál, ahol az erősek is csak arra a rövid időre élvezhetnék sikerüket, amíg van maguk nem hibáznak a játékban, vagy amíg egy náluk is erősebbel és ádázabbal nem találkoznak. Ez az út tehát nagyon hamar járhatatlanná válik.

A másik, a valódi út a hosszú távon és együttműködve boldogulás útja; valódi érdekérvényesítés csak ezen járva képzelhető el társadalmi méretekben. Az egyéni szabadság is csak akkor létezhet, ha mások nem igyekeznek azt saját pillanatnyi érdekükben fellépve korlátozni, ha  a társadalom tagjai a hosszú távú célokhoz vezető és kooperatív utat választják. Így függ tehát össze a szabadságunk és a valódi érdekeink: jogunk (azaz: legális, mások által is elismert és tiszteletben tartott lehetőségünk) van arra, hogy hosszú távú érdekeinket kövessük egyénként és a közösség tagjaként.

És hogy jön ehhez az egység? Úgy, hogy a társadalmat alkotó polgároknak egységesen azonosulniuk kell a fenti szabadság-elvvel és –fogalommal. Ha pedig egy adott hatalom ezzel szembemegy, akkor szintén egységben kell és lehet csak ellene fellépni, a jogainkat (lehetőségeinket) biztosítani a hatalom túlkapásai és öncéljai ellen. A szabadságunkhoz tehát biztosított jog, a jog biztosításához pedig egységen alapuló erő kell, ha a hatalom ereje jogaink és ezzel szabadságunk ellen akar fellépni.

Most Magyarországon olyanok szerezték meg a politikai hatalmat, pontosabban: olyanokat engedett hatalomhoz a magyar polgárok egy magát személyében tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, gyengének és védtelennek érző 2,7 milliós tömege, akik sem a társadalom, sem saját naiv megválasztóik érdekeit nem képviselik, hanem akiket saját belső késztetéseik vezérelnek arra, hogy e késztetéseik által sugalmazott vélt érdekeiket minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel érvényesítsék.

És mit tettek ezalatt azok a polgárok, akik nem hittek naivul abban, hogy ezek az öncélú politikusok képesek és akarják megoldani a magyar társadalom problémáit és teljesíteni a rájuk váró feladatokat? Mit tettek e politikusok hatalomra engedése ellen? Gyakorlatilag semmit, futották  a tipikus magyar köröket: mindenkinek volt saját véleménye, nézőpontja, érdekei. Senki sem gondolkodott igazán, lelke mélyén egység megteremtésében, abban, hogy a hosszú távú érdekei nem esnek egybe a pillanatnyilag vélt előnyeivel - és hogy e hosszú távú érdekek útjában a legnagyobb akadály akkor keletkezik, ha hatalomra jutnak ezek a bizonyos öncélú politikusok! Elmondhatjuk, hogy bizony ugyanolyan öncélvezérelten működtek e polgáraink is, mint az említett öncélú politikusok…

Sokkal könnyebb és egyszerűbb lett volna elkerülni e politikusok hatalomra jutását, de erről már lekéstünk. Most már az övék egy gyakorlatilag korlátlan és ellenőrizhetetlen hatalom – amely hatalom birtokában azonban ők nagyonis szeretnének mindent és mindenkit ellenőrizni Magyarországon – különösen azokat a személyeket és erőket, akik és amelyek velük szemben „az ellenállás gócai” lehetnek! Most tehát sokkal nehezebb a dolgunk, ha a címben emlegetett jogot és szabadságot meg akarjuk tartani – márpedig ugye meg akarjuk?!

Na, ehhez kell most egység! Vegye tudomásul mindenki, minden kis „parciális erő”, hogy aki a jog és szabadság pártján lévők egysége ellen politizál, az a jelenlegi hatalmat támogatja! Aki az egység ellen tesz – vagy akár csak lelke mélyén abban reménykedik, hogy a többi jog- és szabadságpárti erő elsorvad és ő marad egyedül a pályán, az nem állíthatja magáról, hogy ő pedig jogvédő, szabadságszerető, vagy demokrata – mert tettével, titkos-piszkos ki személyes reményeivel elárulja mindezeket. Akik esetleg azért nem szeretnék az egységet, akik azért „basztatanak” másokat, azért szabotálják el az együttműködést, hogy ezzel megőrizzék saját kis „politikai homokozójukat”, azok ugyanabba a brancsba tartoznak, mint akik ellen szavakban ágálnak. Azok ugyanúgy csak szánalmas kis személyes lelki igényeiket akarják ezekben a kis saját homokozókban kiélni, mint a jelenleg kormányzók a Nagy Hatalomban!

Egység és Jog és Szabadság…” Eddig még nem is mondtam: ezek a német himnusz kezdő szavai. A német társadalomban képtelenség lenne, hogy egy Fidesz-féle „önérdekklán” korlátlan hatalmat kaphasson a polgároktól (ezt az öngyilkos mutatványt egyszer követték el: tanultak belőle – és soha többé…!). Éspedig azért nem, mert a polgárok – ha a helyzet ezt követelné meg – képesek lennének egységet alkotni: az ésszerű többség egységét, a reális célok és utak egységét, nem hagyva, hogy egy frusztrált kisebbség a társadalomra szabadítson egy „gengszterklánt” (akik nem mellesleg épp elődeik gengszterizmusát emlegették-emlegetik folyton!).

A „Hagyjuk hogy…”-tól a „Nem engedjük!”-et csupán csak ennyi választja el: hogy tudunk-e egységet teremteni?

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr172107949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.