2010.05.14. 11:00 Szerző: piefke

Itt az új DEMOKRÁCIA 2.0 verzió!

 

A „klasszikus” 1.0-ás demokrácia azon az (egyébként így soha meg nem fogalmazott, ám a köztudatba mégis ekként „átment”) elképzelésen alapul, hogy „minden ember egyenlőnek születik”. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van: az emberek eltérő génekkel, tehát eltérő „lehetséges életpályákkal” születnek; a nevelés és a szocializációs környezet nem „mindenható” az egyes emberek értelmi képességei tekintetében. Ráadásul az is tény, hogy a szocializációs közeg, a család, sokszor semmiféle kapcsolatban nem áll a modern társadalmak és technológiáik világával, tehát eleve alkalmatlan arra, hogy e világgal és technológiáival adekvát módon „bánni képes” polgárokat neveljen. Tudjuk, hogy egy ember személyiségének kialakulásában, a világhoz való viszonyulásában meghatározóak egyrészt az örökletes adottságok, másrészt a kisgyermekkorban ők körülvevő közeg – és ehhez képest csupán harmadlagos szerep (és lehetőség) jut az intézményes nevelésnek. (Ui. – nagyon leegyszerűsítve - az agyi kapcsolati rendszerek alapjai kisgyermekkorban „stabilizálódnak” és minden más új, további inger és információ más csak „ehhez képest” épülhet be az ember személyiségébe.)

Ugyanakkor: a modern társadalom magas szintű kooperációs és konstrukciós készséget, továbbá rendszerezett és megújulni képes tudást követel meg aktív és produktív tagjaitól. Mindezek a készségek csak egy bizonyos alapvető képességekkel született és megfelelő szocializáción „keresztülment” embereknél lehetségesek – tényként kell kezelnünk, hogy ahogy a „modern közeg” egyre több „kompetenciát” követel, ennek egyre kevesebben lesznek képesek maradéktalanul megfelelni. Egyszerűen fogalmazva: egyre többen fognak „kimaradni”, kiszorulni a modern világból, egyre kevesebben lesznek képesek aktívan részt venni abban és fenntartani/fejleszteni azt. Egyre nő a távolság a világot és a technológiákat fejlesztők és a „legfeljebb fogyasztók” között.

Viszont: az utóbbiakhoz is eljutnak a „további fogyasztásra” késztető ingerek – azonban a fogyasztás finanszírozását anyagi eszközeik egyre kevésbé teszik lehetővé számukra, ezért egyre frusztráltabbak lesznek. Ráadásul: minden élő szervezet „genetikus késztetést” érez arra, hogy egyrészt minél több erőforrást szerezzen meg a maga számára, másrészt pedig önmagát ezekre támaszkodva reprodukálja (ez utóbbi nem csupán a biológiai reprodukcióra,a szaporodásra vonatkozik, hanem a „minták reprodukciójára” is…) E két „ösztön” pedig ellene hat az önkorlátozásnak, a „zöld alternatívák” általános elfogadásának.

A közeljövőben elkerülhetetlenül szembe fogunk kerülni a fenti tényekkel – és a megoldások nem lehetségesen a hagyományos társadalomfilozófiák és a megszokott gyakorlatok mentén. Ezért a képzetlenek alacsony foglalkoztatási rátája sem oldható meg anélkül, hogy az egész társadalom számára ne keresnénk új irányokat – ez pedig csak egyvalami lehet: a „progresszív demokrácia”, amelyben nem „csupán” egyenlő jogokat biztosítunk az állampolgároknak, hanem azt tűzzük ki célként, hogy lehetőleg mindenki a képességeit minél inkább bontakoztathassa ki a saját maga és a közösség érdekében. Ezzel párhuzamosan és ennek érdekében a jogokat és a kompetenciákat az eddiginél jobban összhangba kell hozni, mert jó döntéseket kellő tudás híján sem egyén, sem közösség nem, hozhat. Az oktatásban a társadalom jövőjének érdekében alapvetővé kell tenni az „állampolgári kompetenciákhoz szükséges tudás és gyakorlat”, a „stratégiai tervezés” tantárgyakat. Minden egyéb tudásanyag csak „ebben a mátrixban” lesz képes valóban hasznosulni.

...Emlegettük a kompetens véleményt, a helyes döntésekhez szükséges kompetenciát – de mit is jelent a kompetens vélemény? Azt, hogy az adott dologra, kérdésre vonatkozó megalapozott információk birtokában nyilvánítunk véleményt, figyelembe véve az adott dolog más dolgokkal való összefüggéseit is. Egy modern állam kormányzása korántsem egyszerű feladat és nem elég hozzá a tisztesség, hanem tudást, áttekintést és rengeteg időt is igényel.

Most a „Demokrácia 2.0”-ról: ez természetesen nem szakít az állampolgárok „státusbeli egyenlőségének” elvével, hanem új alapokra helyezi az egyenlőségen alapuló beleszólási jogok gyakorolhatóságát. Itt jogos feltennünk azt a kérdést, hogy a státusbeli egyenlőség azt jelenti-e, hogy a döntésekben való „részesedés” is egyenlő? Hogy erre a nagyon lényeges kérdésre helyes választ adhassunk, vessünk egy pillantást a demokrácia „szellemi történetére”!

Ahogy a poszt elején már írtuk: a klasszikus, XVIII. sz.-i demokráciafogalomról azt tartja a „köztudat”– némiképp vulgarizálva –, hogy „minden ember egyenlőnek születik” (noha ez így szó szerint sosem hangzott el-íródott le). Abban a korban azonban a tudósoknak, és annak a szellemi körnek, amely a demokrácia fogalmának megalkotása körül bábáskodott, nem volt fogalmuk arról, amit ma genetikának hívunk...

Ma már tudjuk, hogy igenis: különbözőnek születnek az emberek, ha nem is a társadalmi jogok, de azon lehetséges pályák tekintetében, amelyeket, tekintettel örökletes képességeikre, tulajdonságaikra, be tudnak futni. Szó nincs arról, hogy ennek alapján rangsorolni kellene, vagy az általános választójogot átalakítani. Arról viszont szólni kell, hogy mára láthatóvá vált: nem az a társadalom a legműködőképesebb, amelyik minden embernek csak egyenlő jogokat biztosít, és kész, hanem az a társadalom, amely minden egyes tagjának a legjobb lehetőséget biztosítja arra, hogy önmaga és a társadalom érdekében a saját, belékódolt képességeit kibontakoztathassa.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy „az emberek nem születnek egyenlőnek”, hiszen mindannyiunk genetikus öröksége eltérő –ebből pedig eltérő „képesség-gének”következnek! Ennek nyilvánvalóan vannak társadalmi következményei:

• eleve eltérő „lehetséges pályák”

• eltérő társadalmi produktivitás-képesség > „kiugrás” - „leszakadás”

Hiába azonos a szabadság és a jog, ha az adottságok különbözőek. A társadalom fejlődését éppen az eltérő gének biztosítják. Ugyanakkor azt is tudjuk ma már, hogy a döntések egy emberi közösségben nem „megszavazzuk-alapon” születnek, ez ellentétes genetikus örökségünkkel…

A mai demokrácia működési zavarai tehát – hogy úgy fogalmazzak – komoly természettudományos tények figyelembe nem vételén alapulnak. Ebből adódik a lehetséges megoldás is: szükséges az összhang megteremtése egyfelől az emberek és a társadalom mentalitása, másfelől az intézménystruktúra között. Kompetenciákhoz mért több beleszólási-beleavatkozási lehetőség az állampolgároknak - ezzel párhuzamosan mindent megtéve azért, hogy minél többen és minél kompetensebb módon vegyenek részt a társadalom "közös dolgaiban".

(…Itt, a közös dolgokban való részvételnél, szembesülünk azzal a jelenséggel, hogy minél tájékozatlanabbak az emberek, annál kevésbé aktívak, mint választópolgárok... Ebből kifolyólag aztán nem is abból szokott lenni a baj, hogy a valóban nagyon felkészületlenek szavaznak be a hatalomba marhákat és szavaznak meg marhaságokat. Az igazi baj a "magukat felkészülteknek érzőkkel" szokott lenni, akik féligazságok és totális indulatok alapján politizálgatnak…)

Magyarország esteében ezt súlyosbítja, hogy jelenleg a magyarok zöme nem gondolkodik ösztönösen, magától értetődő természetességgel demokrata módjára és ha azt is belátjuk, hogy nem rendelkezik a felelős és megalapozott demokratikus döntésekhez szükséges alapvető ismeretek jelentős részével sem, akkor számot kell vetnünk ezen tények szükségszerű következményeivel is. Tudatlanság + a döntési rendszerben való járatlanság = megalapozatlan döntések.

Növelnünk kell azok arányát, akik rendelkeznek a demokratikus joggyakorláshoz szükséges ismeretekkel. Iskolarendszerünkben nem oktatják ezt (legfeljebb felszínesen és csupán "kognitív technikákkal", szituációs gyakorlatok nélkül), tehát képzési rendszerünk egyik alapvető céljává kell tenni a "kompetens módon megnyilvánulni képes állampolgárt".

Ugyanakkor: ha "boldog-boldogtalan" - és főképp: tudatlan" - emberek is mindenbe úgy szólhatnak bele, hogy az akár el is dönthet (a rossz irányba) fontos kérdéseket, akkor semmi jóra ne számítsunk!Ez nem "antidemokratikus", éppen a demokráciával való "populista visszaélések" megelőzésére szolgáló eszköz, ha kompetenciákhoz kötjük - horribile dictu! - a választójogot. Valami (még) nem létezőt létezőnek tekinteni és úgy számolni vele életveszélyes!

Nem az a cél, hogy kizárjunk egyeseket a választójogból, hanem éppen az, hogy minél többen legyenek képesek azzal igazán jól élni, megalapozott döntések meghozatalában részt venni. A hangsúlyt mindenképpen az állampolgári kompetenciák és a felelősségtudat növelésére kell helyeznünk - pl. olyan képzési és "gyakorlóprogramok" beindításával, ahol a még a demokratikus döntéshozatalban tapasztalatlan emberek megszerzik a jelenleg még hiányzó ismereteket és "automatizmusként" fog ez bennük működni.

…Gyakran elhangzik, hogy a jó kormányzat feltétele az, hogy a „civilek” a kormányzás minden részletét ellenőrzésük és befolyásuk alatt tartsák… Csakhogy: kik is a „civilek”: olyan emberek, akik főhivatásszerűen nem a politikával, nem a társadalom működésével és az azt meghatározó törvényszerűségek tanulmányozásával foglalkoznak – ebből következően teljes áttekintésük sincs a társadalom irányításához szükséges tudnivalókról és azok összefüggéseiről. Ezek hiányában pedig csakis „katasztrófapolitikát” lehet csinálni.

A „civilek” szerepe, feladata egy jól működő és jól kormányzott társadalomban nem az, hogy „mindenbe beleszóljanak”, hanem az, hogy egészséges emberi ösztöneik, tapasztalataik révén azok kezébe helyezzék a hatalmat, akik azt a társadalom érdekében bölcsen és nagyvonalúan fogják gyakorolni.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr921998767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

piefke 2010.05.22. 08:42:00

@iii:

Igen... Ez csak egy szlogen, de tartalom nincs mögötte.

Az LMP ugyanazt a típusú demokráciát akarja üzemeltetni, csak kevesebb korrupcióval, de magát a rendszert nem "update"-eli. Megmaradna annál, ami itt a posztban "klasszikus 1.0ás'-ként szerepel.

iii · http://nemzetimarhulat.blog.hu 2010.05.23. 12:12:44

@piefke: Várjuk ki a végét. Sok mindent szeretnének, ami ezt megváltoztatja, de ehhez idő kell.

A közvetlen demokráciának meg vannak a maga veszélyei is, ahogy azt az ókori görög történelemből is tudhatjuk. Erre is gondolni kell.

piefke 2010.05.23. 12:21:56

@iii:

Ki beszélt itt - a posztban - "közvetlen demokráciáról"? Az legfeljebb igen erős demokratikus hagyományú kisebb közösségekben - mint pl. Appenzell kanton Svájcban - lehetséges.

Itt "kompetencia-alapú" demokráciáról van szó - és ez az, amiről egy szó sincs az LMP-nél. Ők úgy tesznek, mintha Magyarországon általános és mindenkinek természetes lenne a demokratikus mentalitás, abban nagy jártassággal rendelkeznénk és alapozhatnánk erre. Ez nincs így.

iii · http://nemzetimarhulat.blog.hu 2010.05.24. 16:42:31

Sajnos, nem tudom, hogy "kompetencia-alapú demokrácia" alatt mit értesz, ez megint valami szellemi bűvészmutatvány lehet. Mit akar ez jelenteni a gyakorlatban?

Nekem a demokrácia 2.0 az állampolgári beleszólást jelenti, a visszajelzést, amit a web 2.0 is jelent.

Tyreo 2013.07.11. 21:44:14

"..Arról viszont szólni kell, hogy mára láthatóvá vált: nem az a társadalom a legműködőképesebb, amelyik minden embernek csak egyenlő jogokat biztosít, és kész, hanem az a társadalom, amely minden egyes tagjának a legjobb lehetőséget biztosítja arra, hogy önmaga és a társadalom érdekében a saját, belékódolt képességeit kibontakoztathassa.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy „az emberek nem születnek egyenlőnek”, hiszen mindannyiunk genetikus öröksége eltérő –ebből pedig eltérő „képesség-gének”következnek! Ennek nyilvánvalóan vannak társadalmi következményei.."
ennek a résznek marhára van egy Szép új világ-os áthallása..
ez a kompetencia-alapú ez pedig gondolom a meritokrácia lenne, igaz?