2010.05.11. 06:51 Szerző: jeremyclarkson

„…a helyzet változatlan”

 Tulajdonképpen nem sok értelem volt a 2010-es parlamenti választásoknak. A „választás” ui. azt jelenti, hogy választhatunk különböző jellegű és kimenetelű dolgok között. Hogy van legalább két reális alternatívánk.

Most egy sem volt és nem állt módunkban „különböző jellegű dolgok” – azaz: eltérő, de reális programmal rendelkező pártok - között sem választani. Megmagyarázom, miért nem.

Tisztázzuk, hogy miért nem volt „pártválaszték”. Látszólag abszurd ez a kijelentés, mivel a szavazólapokon négy párt is szerepelt, melyek egymástól igen-igen eltérő mondanivalóval álltak elő…

Azonban:

A négy közül kettőt azonnal törölhetünk is a „választékból”: a Jobbik és az LMP ugyanis – bár nagyon eltérő okokból – valójában irreális programmal lépett elő: az egyik a „magyar vágyak”, a másik a „zöld demokrácia” „idegen világaiban” politizál. Egyik sincs „köszönőviszonyban” sem a magyar társadalom valóságával és igazi problémáival – így azokra megoldást sem adhatnak. Az egyik frusztrációkon és azok túlkompenzálásán alapul, agresszív és önveszélyes, a másik pedig a teljes emberi élet és társadalom egy területét (a tágabban vett környezettudatosságot és a pontosabban nem is definiált „fenntarthatóságot”) tekinti „archimedesi fix pontjának”. …De velük majd egy másik alkalommal foglalkozom…

Marad tehát még „két név” a listán. E kettőt – nevezzük nevükön őket: a FIDESZ-KDNP, illetve az MSZP – látszólag „világok választják el” egymástól. De a helyzet az, hogy bizony ez ugyanaz a világ: éspedig a régi!

Az a régi, ami két évtizede „újracímkézte magát” a rendszerváltás nevű akció során. „Itten kérem új rendszer épül!” – hirdették, de mi, dörzsölt progresszívek, jól tudjuk, hogy újat régi mentalitással és gondolkodásmóddal, a régi sémákkal a fejekben ugyebár nem lehet építeni!

Aki csak a szlogenekre figyel, azt a szavak becsaphatják: a FIDESZ egyebet sem igen tett, mint éveken át „komcsizott”, míg az MSZP állandóan piacgazdaságról és pluralizmusról beszélt. Ehhez képest mindkettőjükben az a világ működött és működik máig is, amely akkor került beléjük, lett „alapsoftware”-ük, amikor kialakult a személyiségük – tehát: bizony még jóval a rendszerváltás előtt! Hiába tanultak ehhez „nyugatos” és demokrata manírokat, ha ezeket is rendre és törvényszerűen a bennük élő régi és egyáltalán nem demokrata célok érdekében „vetik be”.

…Azt, hogy az elmúlt években „miféle alakok” gyakorolták a hatalmat, jót tudjuk. De az újak vajon „más minőséget” testesítenek meg? Van-e valódi, alapvető eltérés a „karakterek” között?

Lássuk be: minden látszólagos ellentét a két politikai erő között valójában csak ugyanazon zárt elithez tartozó „urak” helyezkedése a „pole position”-ért”: ki legyen hegemón helyzetben az erőforrások feletti rendelkezés terén és ki alkalmazkodjon.

És itt egy igen sajátos magyar jelenségre is ki kell térnünk: ez pedig a politikai elit hatalmának gazdasági hatalommá konvertálása.

Magyarország jelenleg piacgazdaság, tehát azt gondolhatjuk, hogy annak általános szabályai alakították-alakítják ki a magyar tőkés réteget is – ez azonban tévedés. A jelenlegi magyar (nagy-)tőke ugyanis valójában „pozícionális alapú” – ellentétben a „klasszikus kapitalista”, teljesítmény-alapúval. A nagy magyar tőkék létrejötte legtöbb esetben erősen kötődik valamely politikai csoporthoz;  régi, „pártállami”, vagy éppen „rendszerváltó”, egyre megy, mert mentalitásában ugyanazt jelenti: hatalmi monopóliumoknak köszönheti létét - és erősödése, további térnyerése is végső soron állami erőforrások magántőkévé alakítását jelenti. Éppen ezért: „jeles képviselői” is a politikai monopóliumok további fennmaradásában és nem a valódi – tehát: versenyt jelentő – demokráciában érdekeltek.

Magyarországon nem a munka, a kreativitás, az újszerűség által megteremtődött tőke vált hatalmi tényezővé - éppen fordítva: akinek hatalma volt/van, az tett szert tőkére. Nem munkával és tehetséggel, vagy éppen kockázatvállalással, hanem úgy, hogy hatalma birtokában és/vagy kapcsolatai révén állami tulajdont és/vagy állami bevételeket áramoltatott magánkezekbe. Ezért „hűbéri” és nem polgári mentalitású a magyar nagytőke: mert nem a polgári mentalitáson alapul. Ezért őrzi politikai hatalmát, vagy éppen tör a hatalomra (ismét). Ezért van, hogy a „kistőkések” is minden erejükkel igyekeznek a hatalom közelébe jutni, igazodván a „nagyok” által teremtett-fenntartott „rend”-hez.

Ez nagyon „kelet-európai”… Magyarország viszont 20 éve a nyugat-európai orientációt választotta és 6 éve tagja is az EU-nak. A polgári társadalom és annak „politikai arcmása”, a demokrácia egyértelműen a nyugat-európai társadalmak „terméke”, az ő mentalitásukat, közfelfogásukat képezi le. Mármost: mi történik, ha egy „nyugat-eus” társadalmi és termelési modellt „kelet-eus” mentalitással akarunk működtetni? Nyilvánvaló: a mentalitás fog győzni a modell felett…

Nem a vagyon a probléma, hanem a mód, ahogyan szert tettek arra. Ez sem „erkölcsi szempontból” káros elsősorban (noha úgy is, mert rontja a közmorált), hanem azért, mert tartja és tarttatja fenn azt a politikai elitet, amelynek érdekei immár végérvényesen elszakadtak a magyar társadalom valós, hosszú távú érdekeitől. A magyar gazdaság ma egy olyan politikai elitet finanszíroz, amely egy látszatdemokráciát üzemeltet egy nagyon gyenge demokrata ösztönökkel rendelkező nép felett. Nem az a természetes folyamat játszódott le itt, ami a nyugati társadalmakban, ahol a gazdaságban megerősödött polgárság megszerezte a politikai hatalmat: itt a politikai elit szerezte meg a gazdaságot – és ezért nem képes ma erősödni a polgár és a szabad, demokrata mentalitás.

A mostani kormányváltással legfeljebb annyi történik, hogy a „limuzinszocialistákat” „limuzinnacionalisták” váltják fel – de a kormány „limuzinperspektívája” változatlanul fennáll.

…Mit lehet itt tenni?

A lehetséges változtatáshoz tudnunk kell, hogy mindezt az elit egy demokráciában (mert azért az államforma az, ezt ne feledjük – és ez lehetőségeket ad!) csak akkor teheti meg, ha a nép atomizálódott, ha magát nem képes megszervezni – vagy: ha senki sem szervezi meg. Azok, akik a ami politikai-gazdasági elitet alkotják, valójában nagyon kevesen vannak és ráadásul nincs is sok eszközük egy szervezett, progresszív erővel szemben – de azok, akik egy, a mainál sokkal jobb, tisztább és a teljesítményeket sokkal inkább „privilegizáló” gazdaságban és társadalomban lennének érdekeltek, ma még csupán „egyénileg próbálkoznak a túléléssel”, így ők a Hatalom szemében csak egy bárhová terelhető csürhe, amelynek nincs számottevő „közegellenállása”.

A változáshoz az kell, hogy jöjjenek, akik kimondják, mi is a helyzet, akik képesek felkelteni a társadalom aktivitását és vállalják a szervezés feladatát. Csak ennyi kell ahhoz, hogy „a helyzet” megváltozzon!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr71991553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lótlanhuszár 2010.05.11. 14:07:13

Egyetértek, kb így néz ki a dolog. Csak mellékesen, a demokrácia nem államforma, de ez nem annyira jelentős kérdés.

iii · http://nemzetimarhulat.blog.hu 2010.05.11. 14:43:56

Tévedés. Az LMP programjában benne van a legfontosabb mai magyar problémákra a válasz. A fenntarthatóság és a környzettudatosság nem lila dolog, hanem létszükséglet.

iii · http://nemzetimarhulat.blog.hu 2010.05.12. 15:37:20

@FN: Hátha átrágtad, akkor roppant csodálkozom. Csak a szelektívgyűjtés maradt meg belőle? A cigányproblémával, a szegénységproblémával, a munkahelyteremtéssel, az egyenjogúsággal, a korrupcióval, a pártfinanszírozással, az energiaproblémával nem találkoztál? Vicces.

Oldalakon keresztül foglalkozik az LMP program az "egymásellenességgel" is, csak éppen nem olyan formában, ahogy ez korábban kimerült a verbális nácizásban meg antifasisztáskodásban.

piefke 2010.05.12. 23:32:11

@iii:

"Emlegetni" valamit, pusztán felsorolni a problémákat: semmi - megoldást és a megoldáshoz vezető járható utakat is adni: minden!

Ez a helyzet az LMP programjával is. Végigmehetnénk az általad megnevezett témákon (cigányprobléma, szegénységprobléma, munkahelyteremtés, egyenjogúság, korrupció, stb.), de maradjuk talán a korrupciónál!

Ne képzeld, hogy ez jogszabályokkal oldható meg! A korrupció akkor jelenik meg egy társadalom életében, ha tagjai úgy érzik, egyéni utakra vannak kényszerítve, mivel sem a közösség aktív támogatására, sem általánosan elfogadott közösségi szabályokra nem számíthatnak és nem támaszkodhatnak. Alapvetően tehát a korrupció mértéke egyenesen arányos a társadalom atomizáltságával.

Szintén a korrupciót a társadalom eszköztárába beemelő és azt előbb-utóbb elfogadottá tévő tényező, ha az államhatalom hosszú időn át ellenségként jelenik meg a társadalom tagjai előtt. Ekkor ui., ha a társadalom és a hatalom „monolitikusan”, „tömbszerűen” nézve ellenségek, az egyén számára nem marad más „megoldás”, mint az „egyéni alkuk”-kal való próbálkozás.

Atomizáltság és kiszolgáltatottság – ez a két oka van tehát a korrupciónak, amiből pedig az következik, hogy amíg e kettőt legalább jelentősen nem vagyunk/leszünk képesek csökkenteni, addig nem lehetséges a korrupció ellen sem eredményesen harcolni.

Jogszabályokkal, újabb „átláthatósági intézkedésekkel” ez reménytelen; itt sem működnek azok a módszerek, amelyek a társadalmon kívüli eszközöket „vetnek be” – hiszen éppen hogy növelik a társadalom és a hatalom távolságát.

...De ha érdekel a téma, olvasgasd e blogot, és rendre-sorra választ fogsz kapni mindarra, ami kimaradt az LMP programjából!:-)

iii · http://nemzetimarhulat.blog.hu 2010.05.13. 08:24:32

@piefke: Ebben van igazság, csak hogy ezt nem lehet politikai úton megváltoztatni, illetve dehogynem: ha majd a polgárok látják, hogy az állam működése átlátható(bb), hogy van beleszólásuk és belenézésük a dolgok menetébe, akkor megváltozik az általad említett állami ellenségkép is. Egy párt nem nagyon tud mással tenni, mint jogszabályok változtatásával.

piefke 2010.05.13. 10:19:49

@iii:

Dehogynem! Egy párt kezében sokkal több eszköz van, mint a jogszabályok: viselkedése, a pártot reprezentálók mentalitása, az ezzel adott példa, párbeszéd a polgárokkal - és még sok egyéb.

G.Freeman 2010.05.16. 13:36:11

Egyetértek.

A zöldségekről csak annyit hogy az olyan zöldek akik megkontráztak egy duzzasztót, amely a vízi utak hajózhatóságát szolgálja és része egy nemzetközi hajózóútnak- ez önmagában nonszensz.Hogy ez járulékképpen a Szigetköz kiszáradásának környezeti katasztrófáját, és az államhatárunk megváltozását okozta, ráadásul sok száz milliárd forintunkba került, csak hab a tortán.

Meggyőződésem hogy a zöldek az emberiség ellen vannak, -hiszen nyilvánvaló hogy aki a bolygó ökonómiáját fenntarthatóvá kívánják tenni, azok álproblémával szájkaratéznak, hiszen ezen csak az emberiség létszámának csökkentésével lehet érdemben segíteni, minden más megoldás csak a túlélő lakosság számának növekedését eredményezi.

piefke 2010.05.16. 14:50:07

@Freemen:

A „zöldek” legnagyobb baja az, hogy a természeti környezetet "statikusan" fogják fel... Ha nagyon leegyszerűsítve akarok fogalmazni, akkor "ezt a világot" akarják fenntartani és nem általában a világot, az abban lezajló természeti és társadalmi változásokkal EGYÜTT.

Magát a „fenntarthatóságot” is lényegében a „változatlanság”, ill. „a társadalom alárendeltsége a természethez képest” relációjában képzelik el – ami ostobaság! A fenntarthatóság (már pusztán mint szó is) nem mást és nem többet jelent, mint hogy ma úgy gazdálkodjunk a környezettel és a technológiánkkal EGYÜTT, hogy a jövőben is meglegyen a lehetőségünk arra és álljon elegendő idő a rendelkezésünkre ahhoz, hogy a felmerülő problémáinkat kezelni legyünk képesek.

…Kár, hogy ezt a meghatározást még sosem hallhattam-olvashattam egyetlen „zöldtől” sem. Akkor vegyük úgy, hogy most „helyettük dolgoztam”…:-)