2010.05.04. 15:04 Szerző: jeremyclarkson

Pánik a szavazófülkékben

G. Fodor Gábor – Fűrész Gábor – Giró-Szász András, a  Századvég kutatás-vezetői a napokban tették közzé a 2010-es parlamenti választásokkal kapcsolatos „Forradalom a szavazófülkékben” c. írásukat. Ebben forradalomként értékelték a FIDESZ-KDNP több, mint 2/3-os győzelmét…

http://www.szazadveg.hu/files/hirek/4.pdf

 

 Megértem, hogy a szerzők, akik „a győztesek emberei”, mindenképpen pozitívumként akarják látni és láttatni a történteket. Azt is megértem és egyet is értek vele, hogy az elmúlt két ciklus kormányai csapnivaló teljesítmény nyújtottak, ezért „ezerszeresen” megérettek a hatalom elvesztésére.

 

Azonban: a szavazófülkékben nem forradalom, hanem pánik és düh volt az úr: a magyar választók (ismét) nem „valakire-valamire”, hanem valakik és valami ellen szavaztak, nem a FIDESZT akarták bejuttatni a hatalomba, hanem a szocialistákat és szabaddemokratákat akarták szinte „bármi áron” kirakni onnan. „Pánik” pedig azért volt, mert:

·         nem volt olyan politikai erő a szavazólapokon, amely pozitív, koherens, reális és megalapozott programmal rendelkezett volna

·         a választások nyilvánvaló esélyese „minimum titkolózott” a saját megvalósítandó programját illetően.

 

Valójában a szavazópolgároknak az úgynevezett „rendszerváltásból” való kiábrándultsága jelent meg. Mostanra vált nyilvánvalóvá – ha nem is tudatosan, de a megérzések szintjén mindenképpen – hogy „itt nem változott a Rendszer”, mert ugyanúgy egy, a nép előtt átláthatatlan hatalmi elit „uralkodik” és „intézi a dolgokat”, mint a pártállam idején. Hogy ez „hogyan történhetett meg”, amikor „demokrácia és szabadság van”, azt talán nem értették, nem látták tisztán a polgárok, de magát a tényt érzékelték… És ettől pánikba estek.

 

A FIDESZ-KDNP (kerekítve) 2,7 millió szavazata (a 2010-es I. fordulóban) azt jelenti, hogy ha összevetjük a 2006-os I. fordulóban általa megszerzett 2,6 millió szavazattal, akkor világossá válik, hogy nagyjából 100 ezer választót „tudott meggyőzni” a FIDESZ-KDNP négy év alatt.

 

Ez nem forradalom! Szó sem eshet arról, hogy a magyar polgárok „tömegesen” változtattak volna politikai identitást, szó sincs arról, hogy a FIDESZ-KDNP „mozgósította” volna a tömegeket. Csupán megőrizte 2006-os támogatóit és „jobb híján”, reménykedve a „talán jobb lesz”-ben még az 5,1 millió aktív szavazó 2%-ától kaptak „pluszban” kb. 100 ezer szavazatot.

 

Mindez egyértelműen arra utal, hogy itt nem a jobboldal „teljesítményéről” van szó, hanem a bal- és liberális oldal totális felbomlásáról, amit ráadásul nem a választók okoztak – nekik nem is volt „beleszólásuk” az elmúlt 4 év kormányzásába – hanem kizárólag az MSZP és az SZDSZ „vezérkarai”.

 

Az, hogy baloldali és liberális pártok egyaránt ilyesféle „klikk-kormányzást” produkáltak, nem másra utal, mint hogy e pártok hatalomgyakorlói sem demokrata, baloldali, vagy liberális mentalitással rendelkeznek, hanem bennük is épp az az „általános” magyar mentalitás dolgozik, mely  igen távol áll a „klasszikus” euro-atlanti demokrataságtól és társadalom-felfogástól. Ebben a legtragikomikusabb az, hogy ők maguk, e pártok vezetői is gyakran úgy képzelték, hogy „ők igenis demokraták!”.

 

…És mi van a jobboldalon? Ott vajon erősebben a demokrácia mentalitásbeli alapjai? Mert csak akkor lesz képes a FIDESZ-KDNP betölteni azt a szerepet, amelyet „elvár” tőle a szükség és a felhatalmazás, ha ők „sokkal demokratábbak”, mint a leváltottak.

 

…De mi is az, hogy demokrácia? Egy államforma? Nem: egy mentalitás, egy ön- és közösségkép, melynek csak „eredménye” maga a demokrácia, mint államberendezkedés. És ha nincsenek meg a mentalitásbeli alapok, akkor képtelenek vagyunk „demokratikusan működtetni” az államformát és az intézményrendszert is. Mi a legnagyobb előnye a demokráciának bármiféle „nem demokrácia-alapú” társadalomberendezkedéshez képest? Nem más,  minthogy megvan az elvi lehetőség arra, hogy a társadalom vezetése, az erőforrásai feletti rendelkezés és a jövőbe vezető utak kiépítése az arra legrátermettebbek, a legfelkészültebbek kezébe legyen helyezhető – ne pedig bármiféle „kontraszelekció” határozza meg, kik kerülnek vezető pozíciókba.

 

tanácstalanság, vagy titkolózás

 

Ha a FIDESZ „programtalanságának” amit a választási kampányban, de már előtte is tapasztalhattunk, az az oka, hogy valójában ők sem tudják, mit és hogyan kellene-lehetne tenni az ország valóságos fejlődése érdekében, akkor ez azt jelenti, hogy nem készültek fel a kormányzásra – tehát: egymásnak ellentmondó rögtönzések, ötletelések várhatók, egységes, logikus fejlesztési koncepció viszont nem! Ebben az esetben elfecsérlődik a 2/3-os felhatalmazásban elvileg benne rejlő esély a jobb jövőre.

 

Ha a programtalanság csupán „látszólagos”, ha csak nem hozták nyilvánosságra, mire készülnek egy ekkora felhatalmazás birtokában, pedig ők már ezt jó előre tudták és eldöntötték, akkor ennek oka, hogy szándékaik korántsem olyan „tiszták és demokratikusak”, mint szólamaik. Ebben az esetben a társadalom számára káros, a demokrata mentalitást tovább erodáló, az erőforrásokat klikkérdekek szerint elosztó korszak elé nézünk.

 

Elvileg létezhetne egy harmadik lehetőség is: arra használni fel a szinte korlátozatlan politikai hatalmat, hogy alapvető és immár elodázhatatlanul szükséges TÁRSADALMI és nem csupán gazdasági átalakulások induljanak be az országban. Ehhez azonban – ismétlem – a FIDESZ vezetőinek és jelesül Orbán Viktornak adekvát ismeretekkel, megalapozott tudással kellene rendelkeznie „bajaink igazi okait” illetően ÉS megvalósítható, működő „korrekciós módszerrel” is kellene rendelkeznie – egyiknek sem látjuk halvány nyomát sem!

 

20 éve van Orbán a FIDESZ élén – mivel „igazolta” ennek jogosságát, megalapozottságát? Miféle teljesítmények vannak mögötte?

A FIDESZT nem Orbán személyes képességei tartják egyben, hanem egy „többkomponensű” pszichózis: mondhatni, hogy minden egyes FIDESZ-szimpatizánsnak egyéni, saját életében és személyiségében gyökerező okai vannak arra, hogy „kitartson”. Az a „bizalom” tehát, amelyet most beléfektettek, nincs sem tényekkel, sem elvitathatatlan képességekkel előre megalapozva. Az pedig, hogy utólag, a megszerzett-megkapott hatalom birtokában mi várható tőle, kikövetkeztethető: mivel soha, egyetlen megnyilatkozásában sem tett még csak halvány utalást sem azokra az alapvető problémákra, amelyek a magyar társadalomban léteznek és ebből következően nem is foglalkozhatott sosem e problémák lehetséges megoldásaival, ezért komoly várakozásaink sem indokoltak.

Régi, lejárt szavatosságú receptekkel fog(nak) próbálkozni – és persze a kommunikációval igyekeznek majd meggyőzni a népet, hogy receptjeik sikerrel működnek. Koncentrálni fognak a gazdaságra – de eszükbe sem jut az az egyszerű tény, hogy „jól teljesítő gazdaság csak jól működő társadalomban lehetséges”. Bűvészkedni fognak az adórendszerrel és a központi erőforrás-juttatásokkal – de egy társadalom morális alapjait, önképét és működését nem lehet fiskális eszközökkel befolyásolni, jobbá tenni. „Rendet tesznek” a közbiztonságot érintő EGYES területeken (cigányok megélhetési bűnözése), de nagyjából-egészéből tovább működtetik a kliensrendszerű hatalom- és erőforrás-elosztási gyakorlatok (nyilván: kényszerűségből és természetesen új szereplőkkel).

 

…„Kinek kelljen hát az ő segítségek?” – ahogy Zrínyi Miklós írja Az török áfium ellen való orvosság c. művében.

 

Sok mindenben igazuk van: pl. Martonyi János arról beszélt, hogy képtelenség hathatósan érvényesíteni érdekeinket külföldön, ha belül gyenge az ország. De egy ország erejét a társadalom jól működéséből fakadó erő adja meg. A társadalom pedig nem működik jól, mert olyan stratégiabéli problémákkal küzd, amelyek összeegyeztethetetlenek egy modern demokráciával. Ha pedig a társadalom nem működik jól (mert hiányzik belőle a kooperáció, a közbizalom és az előre tervezett, adekvát célok, továbbá, ha az adott társadalom nem teljesítményalapú) akkor az adott ország gazdasága is válságról válságra fog bukdácsolni. Ha sem a társadalom, de a gazdaság nem képes erőket a politika rendelkezésére bocsátani, akkor ugyan miféle „extra mozgástér” és „erőteljesebb érdekképviselet” lesz biztosítható a külpolitikában?

 

…A sikertelenség pedig frusztrál – egyént és kormánypártokat egyaránt. Ha azt kezdik érezni, hogy képtelenek megfelelni a lehetőség támasztotta, de bennük, önmagukban is élő elvárásoknak, akkor ettől nyilván „idegesek lesznek majd”. Érezni fogják az „eróziót”, félteni kezdik a további hatalmat… És ennek következményei bizonyos „adminisztratív intézkedések” lehetnek: a politikai rendszerben, a közösségi erőforrások további magánerőforrásokká való „átcsoportosításában”, a hatalom gyakorlásában – és a hatalommal való visszaélésben is. De az a „szép” ebben, hogy ezzel csak növelik a saját bajukat, csak közelebb hozzák és nagyobb arányúvá teszik a saját bukésukat – ahogy ezt előttük az MSZP és az SZDSZ is megtette már.

 

…Na és UTÁNA mi lesz-kik lesznek? A Jobbik? Azt minden valószínűség szerint „létrejötte első pillanatától fogva” megpróbálja bedarálni majd a FIDESZ. A „jelenleg létező” baloldal valószínűleg nem fog tudni „visszaerősödni”: a kutyának se kellenek, eszméik üresek, vezetőiket közmegvetés övezi. A liberálisok pedig eltűntek, mert leszerepeltek azzal, hogy elárulták a szabadelvűséget, magukat pedig „kilóra mérték”.

 

Akkor mi lesz? Kik és hová fogják vezetni tudni Magyarországot? Kik és hogyan „állítják új pályára” a magyar társadalmat, kik honosítanak meg új társadalmi stratégiát a régi, tovább már nem vihető helyett?

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr161974039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tyreo 2013.07.11. 15:31:09

Ez meglehetősen pontos tipp lett. :)

Becsületes brigantik 2013.07.11. 19:14:42

@Tyreo:

Nem "tippeltünk": tudtu(n)k!

Azt, amit ma, 2013 nyarán mondunk, hitelesíti az, hogy már 2010 tavaszán tudtuk, mi lesz - és azt is, hogy miért.