„Mi lesz ebből?
A magyar királyi honvédvezérkar tudhatná, mi lehet ebből.”
Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért - 1968
Volt nemrég itt egy Ha én Együtt lennék… című írás, amelyben afféle „fogadatlan prókátorként” megpróbáltunk öndefiníciót, valamint pozícionálódási és stratégiai tanácsokat adni az Együttnek. Annak apropója az újonnan megválasztott elnök volt, e mostanit pedig a minapi – ki tudja hányadik? – baloldali szövetségkötési kutyakomédia-forduló kapcsán érezzük igen-igen aktuálisnak!
Három alfejezet szerepel a mai írásban: az elsőben leírjuk, hogy mit okozott és okoz a baloldal töketlensége, a másodikban arról lesz szó, hogy mi okozza e töketlenséget, a harmadikban pedig az Együttet egyedül sikeressé tenni képes stratégiát nevezzük majd meg…
„Úgy látszik, a Ház ellenzék nélkül is működik” – mondta Orbán Viktor 1998 decemberében. E mondatból süt az ellenzék lebecsülése, pedig hát vegyük észre, hogy az ellenzék nélkül a Fidesz ma korántsem tartana ott, ahol tart! Nem túlzás azt mondani, hogy az ellenzék „csinálta meg” a Fideszt és az ellenzék teremtett olyan helyzetet az országban, amelyben most Orbán az egykori Magyar Köztársaságból Illiberáciát varázsolhat.
Már a 2010-es több mint kétharmados győzelem is annak a következménye volt, ahogyan 2002 és 2010 között kormánypártként viselkedetett a mai ellenzék. Amit pedig 2010 óta ellenzékben műveltek, abból semmi más nem jöhetett ki, mint az idén tavaszi megint kétharmad. És most, amikor ez az - immár fragmentált - ellenzék az önkormányzati választásokra készül, azzal a kezdeményezőképtelenséggel, azzal a kisszerűséggel, azzal a fantáziátlansággal és azzal a középszerűséggel, amit tapasztalunk, ismét nagy segítséget ad ahhoz a Fidesznek, hogy narancsszínbe boríthassa az egész országot, fővárosostól. Bizony, Orbánnak inkább az Ostoba Ballerpolitikus szobrát kellett volna felállíttatnia a Szabadság téren: hálából – mert ami ma az országban van, az nem jött volna létre az ún. „demokratikus, baloldali ellenzék” híján.
A Fidesz önmagában nem tudott volna talán kormányra sem kerülni, de hogy kétharmaddal nem, az bizonyos. Mindezt igazolják a választási adatok is, amelyek szerint 2006-hoz képest még a támogatottsága terén csúcsot jelentő 2010-re sem tudta annyira megnövelni a szerzett szavazatai számát a Fidesz, hogy azzal egy nem teljesen összeroppanó baloldal mellett akár csak meg is közelíthette volna az alkotmányozó kétharmadot. 2014-ben pedig még ehhez képest is jelentősen csökkent a támogatottsága – még a külmagyarok szavazatai ellenére is!1 Ha csak egy átlagos európai szintet megütő baloldal lett volna/lenne Magyarországon, akkor ma nem Orbán lenne a miniszterelnök és nem lenne illiberalizmus.
…Tulajdonképpen igen szép dolog és hatalmas teljesítmény egy döglődő párttól – MSZP -, hogy nemcsak hogy még nem múlt ki, de tulajdonképpen immár másodjára adott kétharmados kormányt az országnak és fideszes önkormányzatokat a legtöbb településnek!
De mi ennek az ellenzéki tehetetlenségnek az oka? Miért van az, hogy egy olyan igazán támadható és sokak elszegényedését okozó kormányzást alatt-után sem képes az ellenzék átvenni a közélet tematizálását, mint amilyen a 2010-2014 közötti Fidesz-éra volt?
Az ok egyszerű: az MSZP, mióta létrejött, kontraszelektív káderpolitikát folytatott. Az 1990 és 2006 között a pártban vezető szerepet betöltő személyek és érdekcsoportok sosem akarták azt, hogy az ő szemléletmódjuktól és viselkedésüktől eltérő, valóban „nyugatos”, tehetséges és jólképzett fiatalok vegyék át a stafétabotot. Ez a „régi gárda” őrizte a befolyását – hogy őrizhesse a még a Kádár-kori kapcsolati hálón és beágyazottságon alapuló, azt használó gazdasági pozícióit. Szó sem volt itt arról, hogy egy nyugat-európai értelemben vett szociáldemokrata párt működött volna az MSZP képében – hiszen egy szocdem párt természetesnek veszi azt, hogy a gazdasági teljesítőképesség, innovativitás, szervezni tudás és hatékonyság hozza létre a menő vállalkozásokat, nem pedig a politikai kapcsolati háló. Ha manapság az ellenzék a közgépezést, a földmutyit, vagy az egyes cégekre szabott törvénykezést kritizálja, akkor jusson eszébe, hogy ehhez az alapokat ők rakták le, 1989 óta, de különösen 2002-től 2010 ig. A rendszerváltás óta létező magyar „kapitalizmus” kritikáját már évekkel ezelőtt megírtuk A versenyszféra „babiloni fogsága” című posztunkban – ami ebben szerepel, az nagyobbrészt a baloldal sara. Szó sem lehetne itt „munkaalapú társadalomról”, ha ezek az alapok nem léteznének, ha a rendszerváltás már eleve úgy történt volna meg, hogy az akkor megszabott jogi, gazdasági keretek ne az állami vagyon és a költségvetési források magánvagyonná transzformálásával létrejövő politikai eredetű kapitalizmusnak kedvezzenek, hanem az igazi, polgári, verseny- és teljesítményalapú kapitalizmusnak.
…Mondhatni ezért, hogy Orbán a magyar politika Mozartja: semmi újat nem talált ki, csak tökélyre fejlesztette az elődöktől tanult módszereket!
A lényeg: az egész magyar hatalmi és üzleti rendszerbe beépült az igazi tehetség és az innováció kirekesztése – mert ezek veszélyeztették volna a politikai-gazdasági establishment pozícióit. Így inkább olyan légkört alakítottak ki „a politika” körül, hogy tehetséges, normális és igényes embernek eszébe sem jutott abba bekapcsolódni – egészen 2010-ig, amikor az egész rendszer elkezdett immár magára az országra és az életszínvonalra veszélyesen működni…
Ami most a baloldali pártok működésében láthatunk, az ennek a tehetséget kirekesztő gyakorlatnak a végkövetkezménye: nem maradt senki, aki képes lenne a megújítás programját elkészíteni – de még ha lenne is ilyen ember ott, a még mindig a pozícióvédelemben gondolkodó korlátolt nomenklatúra-emberek akkor sem engednének neki, és akkor sem engednék el a még meglévő, vagy már csak remélt pozíciókat. Mára odáig süllyedt az MSZP, hogy néhány – egyáltalán nem is biztos! – önkormányzati képviselői posztért képes abszurd bohózattá zülleszteni a jelöltállítást és még a maradék szavahihetőségét is veszni hagyni. És mára odáig jutott a vele „szövetséges”, de valójában vele konkuráló két másik, szintén az MSZP-ből sarjadt balos párt, hogy egy ilyen helyzetben sem gondolja át alapjaiban az egész politikai stratégiáját, különösen pedig a kontraszelekcióra mindmáig igen nagymértékben alapozó belső struktúráit.
A „kádári szürkeség”, a középszer hatalma itt és ezzel bosszulja meg magát: ez a szürkeség a magyar „mainstream baloldal” igazi hagyománya és ideológiája - és semmi más!
Olyan stratégia, amely szakít a kontraszelektív MSZP-s hagyománnyal, a három balos párt közül egyedül az Együttben képzelhető el – legalább elméleti szinten. A másik kettő ehhez túlságosan tele van olyan emberekkel és olyan vezetőkkel és olyan öncélokkal, akik-amelyek cseppet sem meritokraták. Ráadásul a DK-nál azért is nehezen képzelhető el a teljesítményalapokra való helyeződés, mivel ez a párt tulajdonképpen nem más, mint Gyurcsány Ferenc magánshow-ja, amelybe vezetőkként statisztákként olyan MSZP-sek vannak szerződtetve, akik aztán tényleg sohasem teljesítettek semmi valóban mérhetőt – és ha nem melóznának a DK-ban, akkor igazán nem tudni, hol kaphatnának „munkát-kenyeret”?
Maradna az Együtt, amely személyek terén a legkevésbé van „MSZP-vel megfertőzve”. Így ők azok, akik politikailag és egzisztenciális téren egyaránt a legkevesebbet veszítenék, ha kinyitnák a párt kapuit és kegyetlenül teljesítménylapúakká alakítják a belső köreiket. És ők azok, akik ezzel mind politikai tőke, mind pedig közéleti sikerek terén a legtöbbet lennének képesek nyerni. Egyszer – Bajnai 2012-es színre léptekor – már majdnem összejött nekik elsődleges szavazóbázisul a fiatal technokrata értelmiség (amely a 40 alattiak egyik legfontosabb véleményvezér-közege is!)… Ezt akkor elbátortalankodták és beleolvadtak az e réteg szemében utálatos MSZP-masszába…
…Itt az ideje kimászni a szmötyiből!
Megírtuk az Időparadoxon című posztban, hogy mit és hogyan kell tenni ennek érdekében, és hogy mit és miért lehet ezzel nyerni. Ebbe most bele kell vágni – egyszerűen nincs mire tovább várni: az ellenzéki együttműködés nincs, az abban való hit és az ahhoz való ragaszkodás csak árt, mindenféle remélhető politikai, szervezetfejlesztési, egzisztenciális haszon nélkül!
A felvezetésben már idéztem a Requiem egy hadseregért c. könyvből, most egy újabb idézet onnan: „Ha az események a feladatot túlhaladták... akkor a parancsnok öntevékenyen, de a magasabb szempontok figyelembevételével, feladata szellemében, legjobb belátása szerint cselekedjék... Minél magasabb fokú valamely parancsnok, annál inkább egyedül biztos támpontja a feladata és saját akarata... Kétes esetekben a merészebb elhatározás a jobb... az eredeti elhatározáshoz való merev ragaszkodás hiba.” (A Magyar Honvédség Harcászati Szabályzata - Budapest, 1938. I. 15-16.)
Igen, „az események túlhaladták” mindazt, amit és ahogy eddig az Együtt tett a közpolitikában. Eljött az ideje annak, hogy egy „merészebb elhatározással” végre önálló, teljesítményalapú, magabiztos és tematizálni képes politikai erővé avanzsáljanak!
…Ha nem teszik, végük: az MSZP után Gyurcsány is lelépi őket!
1 2002-ben a Fidesz 2 306 763, az MSZP 2 361 997 szavazatot kapott. 2006-ban a Fidesz 2 272 979, az MSZP 2 336 705 szavazatot kapott. 2010-ben a Fidesz 2 743 626, az MSZP 1 088 374 szavazatot kapott. 2014-ben a Fidesz 2 142 142, az MSZP+DK+Együtt 1 289 311 szavazatot kapott. Látható, hogy a 2014-es Fidesz-eredménnyel 2002 óta még egyetlen más választáson sem lehetett volna nyerni. (Az 1990 és 1998 közötti választásokon elért szavazatszámok ebből a szempontból nem mérvadóak a választásokon mind a bal-, mind a jobboldalon induló több (nagy- és közép-)párt miatt megoszló azonos oldali szavazatok miatt, amihez 1998-ban még rendkívül alacsony részvételi arányszám is társult.)
2 „A dob harcra hívott,/Ő mellettem ment” – az idézet Ludwig Uhland, a híres irodalomprofesszor és elkötelezett köztársaság-párti politikus Der gute Kamerad (A jó bajtárs) c. 1809-ben keletkezett verséből származik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek