„Ott van haza, hol a haszon”.
Katona József: Bánk bán, Biberach mondása – 1815-’19
Attól, hogy valaki „baloldali”, még nem biztos, hogy kooperatív is. Attól, hogy valaki „liberális”, még nem biztos, hogy polgár is. Attól, hogy valaki „balliberális”, még nem biztos, hogy modern is. Pedig azt hiszik sokan, hogy ezek okvetlenül együtt járnak – de nem!
Hogy ez mennyire nem feltétlen kapcsolat, bizonyítja az, ahogy a baloldali és liberális magyar pártok, szervezetek és személyek működtek és működnek. Ha például pozíciók betöltéséről, vagy programok, stratégiák kidolgozásáról volt-van szó, akkor a bennük élő „magyar szocializációs ösztönök” által ösztökélten, automatikusan azok között kezdtek és kezdenek keresgélni, akik „a mi köreinkbe tartoznak”, akiket „ismerünk” - pedig itt a helyes hozzáállás az lenne, ha azok között indulna a casting, akik magukat az együttműködő, polgári és modern társadalomban érzik érdekeltnek.
…Fiúk-lányok: most szólok, hogy ez így nem fog menni! Mind a liberalizmusnak, mind a baloldaliságnak az az egyik legfontosabb alapállítása, hogy ne valamiféle kontraszelektív, kapcsolati gyakorlat szerint működtessünk közösségeket, hanem meritokrata módon. Hiszen éppen azzal léptek fel a történelem során ezek a szellemi és politikai irányzatok (a liberalizmus és a baloldal is), hogy változtassuk meg a korábbi, feudális, a „rangon”, a „körökbe tartozáson” alapuló rendszer. És amikor most ti, magyar balliberálisok, ugyancsak csupán a saját köreitekben vagytok képesek gondolkodni, akkor éppen a legyőzendő ellenség világfelfogását és társadalmi szokásait követitek.
És csodálkoztok, hogy „nem vagytok hitelesek” a saját társadalmi bázisaitok közegeiben!
Hát már hogyan lehetnétek azok, amikor a ti alapmondásotok az esélyegyenlőség volt minden korban – és persze ez az esélyegyenlőség nem csupán azt kell, hogy jelentse, hogy a szegény gyerek is járhat jó iskolába (muhaha!) és hogy a szegényembert is ugyanúgy látják el a kórházban, mint a kőgazdagot (még muhahább!). Az esélyegyenlőség azt is kell, hogy jelentse, hogy az MSZP-ben nem csupán azokból lehet vezető, vagy épp programadó, akik az elmúlt egy-két évtizedben keresztül lettek vezetve ennek a pártnak a káderszűrőin, amelyeket a puchlacibácsik és szekibácsik kezelgettek. És azt is kell, hogy jelentse az esélyegyenlőség, hogy a DK-ban vezető posztra nem csupán a Gyurcsány Ferenc által ki tudja, hogyan bevitt kétes, szocimúltú alakok kerülnek. Meg azt is kell, hogy jelentse az esélyegyenlőség, hogy az Együtt-PM-ben legalább el merjenek gondolkodni azon, hogy ne csak az így-úgy összeverődött, akár egymással homlokegyenest ellentétes nézeteket-célokat képviselő, visszaellenőrizetlen teljesítményű ballibmozgalmár humánfiúk-lányok lehetnek „okosak”…
Bizony: amikor ezek a szervezetek nem nyitották meg a teljes és korlátozástól, kontraszelekciótól mentes teljesítményversenyt, és amikor nem tették ezt saját szervezeti és munkakultúrájuk alapjává, akkor a saját eszméiket és történelmi hagyományaikat hagyták el. Ezt bosszulta meg rajtik a szavazóbázis: a hiteltelenséget.
E szervezetek vezetői azért nem követték a saját politikai közösségeik által hirdetett elveke, mert ha követték volna, akkor sanszos lett volna, hogy náluknál tehetségesebb vezetők kerülnek a vezető posztokra – ők pedig, az eddigi vezetők, akik egzisztenciájukat éppen a szervezet vezetésére alapozták, mehetnek a kőbányába, vagy közmunkásnak… Vagy (más vezetők esetében) egyszerűen az a szervezeti kultúra, amelyben szocializálódtak, egy olyan szervezeti kultúra volt, amelyben sosem volt jelen az objektív, a külvilág által gyakorolt teljesítménykontroll. Ezek az őket szocializáló szervezetek nem a nulláról indultak, hanem voltak (szintén kontraszelektív) előzményeik (még a Millának és a Szolidaritásnak is: előbbinek az SZDSZ-hez kötődő hálózatok révén, az utóbbinak pedig szakszervezeti vonalakon) – így az ottani munkakultúra nem a „startupokra” jellemző, az önálló invención és belső, valamint külső teljesítményversenyen alapuló környezet volt. Elég csak megnéznünk a híres ballib „menedzserkarriereket”: egy kifejezés jut arról az eszünkbe, éspedig a hátszél…
…Hogy nemigen megy más tehetséges ember e pártok közelébe, ezért csak a saját köreikből válogathatnak? De hát ugyan miért menne, amikor azt látja, hogy ezek a „vezérkarok” a „mikutyánkkölykeinek” vannak fenntartva?! Itt bosszulja meg magát a korábbi, a személyes pozíciót és egzisztenciát védő kontraszelektív szervezeti és vezetői hozzáállás: most, amikorra egyértelművé vált, hogy a „saját csapat” képtelennek bizonyult átvenni a Fidesztől a közpolitikai kezdeményezést, amikor ehhez nincs sem szellemi, sem módszerbeli alkalmasság, akkor egyszerűen nincs más raktáron, mint a vesztes gárda tagjai és a vesztéshez vezető önző, bezárkózó, féltékenykedő attitűd.
Ebből így más nem következhet, mint a marginalizálódás és az elsorvadás. Ha e szerveztek vezetői és az aktív tagság is megmaradnak a megszokott, ösztönükké vált szervezeti szemléletmódnál és a pozíció-őrizgetésnél, akkor ott a játék vége… Ideje ezt felismerni! És ideje azt is beismerni, hogy ha mégsem változtatnak attitűdöt és nem térnek vissza a liberális és baloldali esélyegyenlőségi gyökerekhez, akkor a büdös életben nem jutnak hatalomra. Igaz: ha meglépik a szükséges stratégia- és szemléletváltást és meginvitálják a tehetséget, akkor az is bizonyos, hogy a mai „főembereik” zöme egy-két év múltán már biztosan nem lesz vezető poszton.
El kell dönteni, kedves ballib szervezetek és szervezők: győzelemre akarjátok segíteni a papíron-alapítóokmányokban leírt nézeteiteket az esélyegyenlőségről - vagy csak egy kis, szaros, senkit sem érdeklő homokozót akartok még ideig-óráig magatoknak fenntartani, a siker legcsekélyebb esélye nélkül?
Az eddigi eredményeitek nem igazoltak titeket és nem igazolták a bezárkózó-féltékeny és köldöknéző attitűdötöket sem. Semmiben sem igazolták!
Vagy meghívjátok az omladozó hajlékaitokba az igazi invenciót, kreativitást, szellemi, szervezési és tetterőt, tehetséget, és akkor felújítják a lakot – vagy: rátok fog omlani!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek