„Regiment sein Straßen zieht
Auch mein Bursch in Reih' und Glied,
Juchei!
Meinen Burschen, ja, den kenn' ich gut,
Trägt ein' grünen Strauß am Hut!”
(„Az ezred vonul az utcán/Az én fiúm is, sorban és rendben,/Juhé!/A fiúm, akit jól ismerek,/A kalapján zöld bokrétát hord!”)
Szlovén eredetű német katonanóta – 1913 (https://www.youtube.com/watch?v=CQkDJGfihEY)
Az alábbiak egy fiatal, européer&progresszív nő gondolatait olvashatjátok a radikális jobboldali befolyás növekedésének okairól az egyetemi ifjúság köreiben, továbbá arról, hogy mit tehet ez ellen a progresszív politikai közösség. De mielőtt még belemerültök az olvasásba, hallgassátok meg a bevezető idézethez belinkelt (egyáltalán nem „nácifasisztahitlerista”) dalt! ………No, megvolt? Most akkor tegyétek a kezeteket a szívetekre és valljátok be: megmozdult a lábatok és (legalábbis gondolatban) vertétek a taktust – nem? (Aki mégsem, az valószínűleg enyhén autista, vagy menthetetlenül ökobalalternatív lehet.) Látjátok: ilyen spontán azonosulást és önkéntelen „tömeggel mozdulást” ma csak a radikális jobboldal kínál – és ez nagy baj, nagyon nagy baj!
Egy új felmérés szerint ma az egyetemre-főiskolára járó fiatalok tekintélyes százaléka Jobbik-szimpatizáns és rokonszenvezik a radikális jobboldalisággal. (Lásd itt: Tarol a Jobbik… - http://nol.hu/belfold/20130216-tarol_a_jobbik) Figyelem, 40-es, 50-es és 60-as ballibek: lehet rettegni – jön a „náciár”!
…Dehogy jön: a fiatal nem náci akar lenni – jövőt akar magának és közösséget, amelyhez kötődhet. A fiatal nem akarja magának a fater elcseszettségét és ezért lázad a fater korosztálya és az ott szokásos „politikai jómodor” ellen.
A fiatalság mindig nonkonformista, továbbá könnyen lelkesedik és kevéssé megfontolt, nemigen törődik a korábbi generációk egyes dolgokra vonatkozó tapasztalataival - nem véletlen, hogy a nem az ötvenes Mézgagézák szombat estéi szoktak a baleseti sebészeten végződni… A fiatalok az érzelmeikkel kötődnek – az érdekkapcsolatok majd csak egy évtizeddel később jelennek meg az életükben.
Kit-mit tud felmutatni a fiataloknak a „baloldal”, ami fellelkesít, amihez érzelmekkel lehet kötődni? Mesterházy Attilát? Akitől a frász tört ki minket, amikor még szakálla-bajsza volt – és amikor leborotválta, azt mondtuk: bár inkább mégis hagyta volna meg! Igaz, ott van fiatalnak Kunhalmi Ági, aki talán egyes, a MILF-kultusz felé épp most nyitó elsőéves fiúra képes hatni – ám már Krisztus Urunknak sem sikerült egyetlen hallal több ezer kiéhezettet jóllakatni1. Vagy esetleg Bajnai Gordon? Ugyan: ő legfeljebb a most egyetemre járó fiatalok anyukái közül képes néhányról a kisfiús mosolyával gondolatban deriválni a bugyit… (Nem „levarázsolni”, mert egy technokrata olyat nem tesz!)
…Hol vannak a lelkesítő és követhető progresszívek – és hol sikk ma a lányok előtt progresszívnek lenni? Hiszen a keményf…ú srácok mind radikáljobberek!
A legutolsó baloldali, akiben volt valami lelkesítő, Gyurcsány volt – mondjuk a 8 évvel korábbi önmagában. De az ő idejéből sem emlékszünk olyan eseményre, amely magával ragadhatta volna a fiatalok tömegeit. Óriási tévedés azt hinni, hogy a fitalanok azt szeretik, hogy „szét vannak csúszva” és hogy élvezik azt, ha „olyan lazák, hogy majd szétesnek”. Aki csak kicsit is ismeri ezeknek a jelenségeknek (és: kifejezéseknek) az eredetét, az tudja, hogy a legreménytelenebb amerikai négergettókból származnak… Ott ez az „attitűd” éppen a reménytelenség, a perspektívátlanság és a senki által meg nem szólítottság reakciójaként alakult ki, innen importálódott hozzánk is – ahol a tizen-huszonévesek szintén nem találnak perspektívát, hitet, olyan dolgokat, amelyek pozitívak és lelkesedéssel töltenék el őket. Nincsenek jó, konstruktív minták – márpedig egy fiatalnak minták kellenek. (Akárhogy is tagadja ezt épp a szabályok ellen lázadozó ifjúság: fiatalon a legerősebb a nyájszellem és a vezérürü iránti fogékonyság!) És ha jó minta nincs, jön a rossz… Lazaság, szétcsúszottság – és a radikális jobberség!
A radikális jobboldaliságnak vannak egyszerű és dinamikus válaszai – és a radikális jobboldalnál fel lehet tenni olyan kérdéseket, amelyek a mainstream társadalomban akár törvénnyel is szankcionáltak. Pl.: volt-e Holokauszt és ha igen, miért, ha nem, miért „terjeszti ezt a zsidóság”? Vagy: ugyan miért ne irtsuk ki a „haszontalan” és „munkára és rendre genetikailag képtelen”, viszont „rengetegbe kerülő” cigányokat? És: nem azért vagyunk-e mi, magyarok „szegények”, mert a nyugat – vagy bárki más – „kizsákmányol minket”? Most őszintén: mikor beszélt ezekről a baloldal (vagy akár a mainstream jobb is), kurta és felszínes sztereotípiák nélkül? Vagy éppen anélkül, hogy az ne valami szuperhumánértelmiségi, belvárosi, könyv-és elméletszagú fejtegetés lett volna, olyanoktól, akik legalább annyira nem értik, hogy valójában mik is a cigányprobléma okai és miképpen lehet azokat valóban jól kezelni, mint maguk a „retek cigók”… A radikális jobber közösségbe épp az a(z egyik) belépő, hogy feltesszük ezeket a kérdéseket – hiszen ez is egy lázadás „az öregek világa” ellen: ha nem tekintjük azt tabunak, amit ők, a „mainstream” annak hirdetnek!
A látszat igazolja is e kérdések jogosságát – és a rájuk kínált radikáljobber válaszokat is „hitelesíti” az a vitathatatlan tény, hogy a mainstream társadalom és a mainstream, bevett eszméken alapuló politika nem volt képes „megoldani Magyarországot”. A fiatalság csak ezt érzékeli. Továbbá: mivel (szüleik és az egész társadalom „önzésre nevelő” mintái nyomán) nemigen természetes számára a szolidaritás, a másokkal való gondolás, mások érdekeinek megértése, viszont úgy tanulta, hogy „mindenki annyit ér, amennyije van”2, ezért könnyel lép túl mások (pl. a cigányok) ember mivoltán, ami ugye a radikális jobberséggel való azonosulás, az eszmék és „megoldások” elfogadásának egyik alapfeltétele.
Fontos a fitalanoknak a magabiztosság és az identitás is – és ebben a kettőben is erős(nek látszik3) a radikális jobboldal. Mármost, ma a „lejárt szavatosságú” és szemmel láthatóan kimerült Orbánon kívül ugyan ki „magabiztos politikus” van itt? Fontos a fiatalságnak az is, hogy identitását erőteljes szimbólumokkal fejezhesse ki, éspedig a szintén ugyanahhoz a közösséghez tartozókkal együtt.
Nincs a fiatalok szemében érdekes, izgalmas, a „begyöpösödött”-től eltérő, „friss” válaszokat adó progresszív ideológia. Nincs érzelmi vonzerő. Nincsenek karizmatikus vezetők, afféle „báty-”, „idősebb tesó”-figurák sem. Ezért aztán úgy érzik a fiatalok, hogy számukra semmit sem jelent a mai harmincasok-ötvenesek által ajánlott világ. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok tömegesen csatlakozzanak modern, valódi megoldásokat adó eszmékhez, akkor a modern, progresszív és européer eszméket és megoldásokat úgy és olyanok által kell közéjük vinni, ahogyan és akiktől ezt ők spontán módon fogadják el. Kellenek fiatal(os)-karizmatikus modernitás- és európaiságpárti vezetők. Kellenek a fiatalokat érzelmileg megmozgató, számukra identitást adó csoportok, mozgalom és (nagy-/tömeg-)rendezvények. Az Excel-tábla a sörözőkben és romkocsmákban nem állja meg a helyét: ott fel kell ugrani az asztal tetejére és le kell tudni dumálni a sárga agyagig a radikáljobber hangadót! …Mármost, elképzelem, ahogy egy millás a falhoz bassza a kriglit és leugatja-megszégyeníti fasiszta vitapartnerét… Előbb jön el Krisztus másodjára!
A fiatalságot nem okos egyetemi előadásokkal kell megnyerni és nem igazgatótanácsi értekezleteken - ott a vezetőket kell kinevelni. Érteni és beszélni kell a fiatalok nyelvét és nem elég nekik egy-egy, a beszédírók által „okosan és mérlegelve odaszerkesztett” poént elengedni… A személyiség, a magabiztos („fölényes”) tudás és az abszolút meggyőződés hármas egysége képes vonzani és átprogramozni a fiatalok tömegeit. Nem az a feladat, hogy néhány „udvari egyetemista” ott álljon biodíszletként a baller szónok hátterében, majd a baller médiában elkaffogjon pár betanult polkorrekt mondatot. Az ilyen figuráknak nincs szavuk és súlyuk, sem pedig befolyásuk az egyetemi ifjúság közegében – mert épp azt képviselik, ami ellen a fiatalok lázadnak: a Mézgagéza faterok világát, sikertelen eszméit-módszereit, elcseszett életét és unalmát.
…De hát hol vannak a modernitást, az européer gondolatot karizmatikusan képviselni tudó vezetők? Legjobb esetben is a Jövendő méhében pihennek… Bizony: itt lenne a „születés” ideje, juhééé!
1 A Mesternek is legalább öt hal és két kenyér kellett ehhez a Szentírás szerint.
2 Lázár János nyomán – ld. bővebben itt: Lázár és Kálvin - http://progressziv.blog.hu/2011/03/21/lazar_es_kalvin
3 Valójában a radikális jobboldal vezéralakjai a legtöbb esetben sérült, bizonytalan identitású, labilis alakok, akikben a magabiztosság látszat csupán: egyfajta túlkompenzálás. maga az erő- és erőszak-kultusz, a hajlam az agresszióval történő konfliktuskezelésre is egyértelműen igazolja ezt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek