„Vagyok a nyugati sirály -:
De magyarnak köpött ki a föld
Moslék-ország a nyakamon ül Engemet Moslék-ország örökölt”
Karinthy Frigyes: Moslék-ország (Ady-paródia az Így írtok ti c. kötetből) - 1912
Nem véletlenül írtam a címet ókori római helyesírással: utalok ezzel arra, hogy a minap nyilvánosságra hozott hungarikum-lista tele van nem magyar dolgokkal… Amikor először hallottam a „hungarikum” kifejezést, azt hittem, hogy a magyar népnek a világ(-piac?) által is sokra értékelt teljesítményei kerülnek majd ezek közé. Most ne nyissuk ki a vitát arról, hogy van-e értelme egy efféle listázásnak – és ha mégis, akkor vajon a magyaroknak kell-e ezt összeállítaniuk, vagy az őket körülvevő világnak? Vegyük adottnak, hogy „kell a lista” és hogy az „érintett nép” állítja össze azt – szóval ez valami olyasmi lesz, mint a jelenlegi „több mint kétharmad” (hiszen azt is a magyarok csinálták) és valószínű, hogy a hasznossága is ahhoz hasonló lesz. De azt nem képzeltem, hogy a végül összeállított „induló listán” többségben lesznek azok a dolgok, amikhez a magyarság teljesítményének vajmi kevés köze van!
Íme, a lista – lássuk, hogy a bizottság szerint mi mindent „köpött ki magyarak a föld”:
Menjünk végig rajta, hogy lássuk, miféle speciális-kivételes magyarságteljesítmény kellett ezekhez!
A táncház-módszer valójában csak felhasznált egy „szellemi kulturális örökséget” arra, hogy kifejezetten politikai tartalmakat reprezentáljon – a Kádár-korszakban. (Megjegyzés: a táncház-mozgalomból indult ki az MDF is.) A táncházakban ki lehetett élni azt a fajta „szabódezsős” magyarkodást, amely (szerencsére) nem volt része az adott kor (szocializmus) eszmeiségének, sőt. Ezen kívül pedig a táncház-mozgalom kezdettől ezer szállal kötődött „édes Erdélyhez” is és így kifejezett szembehelyezkedést jelentett (vagy: tett lehetővé) a trianoni békeszerződéssel. Valami olyasmi volt a táncház, mint Makovecz építészete – aztán hogy ez mennyire segítette a magyarságot belépni a XXI. századi világba (tudják: tudásalapúság, magas hatékonyság, innovativitás, meg ilyenek), az más lapra tartozik! Személyes meggyőződésem, hogy inkább azt kellene egy „példakép-listára” felvenni (ha már), ami ez utóbbi szempontból lendít a magyarságon – de nyilvánvaló, hogy mostani kormányunk nem ekként gondolkodik…
További probléma a táncházzal és annak felvételével az egész magyarság és a világ elé példaként állítani szándékolt listára vételével, hogy amivel foglalkozik, vagyis a magyar népművészet, az halott. Nem úgy van mifelénk, mint pl. az alpesi népeknél, ahol szinte minden falunak megvan a maga „Trachtenkapelléje”. Ott a néphagyomány sosem halt ki – mert polgárosodott. Pontosabban: az alpesi paraszt mindig is önálló parasztpolgár volt, így amikor eljött a modern, polgári-ipari világ, nem kellett neki szakítania a hagyományával. Ellentétben a zsellérmagyarokkal… A hagyomány csak akkor folytatható, ha az új világban is van haszna, értelme, ha célszerű marad – és ez mind nem volt igaz a magyar archaikus életmódra. Márpedig a néptánc, a népzene és a népművészet szerves, elválaszthatatlan résez az életmódnak – kérdezzenek csak meg egy igazi néprajzkutatót!
A busójárás – na, ezt most végképp nem értem, mint „hungarikumot”, hiszen ez szerb népszokás! Ez aztán igazán különös: hogy éppen egy olyan kormány íratta fel a listára, amelynek szellemi örökösei mindig is a pánszlávizmust tekintették egyik legkomolyabb ellenségüknek… Azt kell hinnem, hogy a listázók az önmaguk alkotta fogalom („HUNGARIkum”) jelentését, fogalmát éppúgy nem tisztázták magukban, mint ahogy egy kész katyvasz ennek az egész mostani hatalomnak és „szellemi-gazdasági holdudvarának” az egész gondolatvilága és ténykedése is. Innen-onnan összeszednek (leginkább lejárt szavatosságú) gondolatokat (mint pl. Matolcsy a Heti Válaszbeli cikkeiben), hagyománydarabokat, aztán ezekből összetákolnak valamit és azt „nemzeti-konzervatívként” tolják ki a piacra és igyekeznek azt „monopolhelyzetbe” is hozni.
Solymászat: itt már-már a lopás Btk.-kategóriáját súrolja a listázó bizottság. Hiszen igaz, hogy a mai magyarok ősei is solymásztak – azonban ezt kifejezetten magyar néphagyományként, csupán a magyarságra jellemző dologként beállítani olyan, mintha a győri Audi-, vagy a kecskeméti Mercedes-üzemet vették volna a listára! Tudvalévő, hogy a solymászat egyik „alapkézikönyvét” egy bizonyos Hohenstauf Frigyes (1194. december 26. – 1250. december 13.)1 írta, aki II. Frigyes művésznéven a Német Nép Szent Római Birodalmának császáraként ismert… Az igaz, hogy őt korában „stupor mundi”-ként, azaz „a világ csodája”-ként emlegették – ki tudja, lehet, hogy erre a címre pályázik Orbán Viktor is és ez teremt „sajátosan magyar” kapcsolatot…
Matyó népművészet – egy hagyományos közösség hímzéskultúrája: ezzel az a baj, hogy ez a bizonyos „hagyományos közösség” régen nem létezik – szóval, itt az az a helyzet, amiről általánosságban a táncházaknál már írtam. Ráadásul elég „laikus” dolog kiválasztani a számos, egykor létezett magyar népi hímzésminta-kollekcióból egyet - és ha mér igen, akkor a kalocsai, vagy akár a kalotaszegi miért maradt ki? Ezek a motívumok egyébként mind-mind az egykori ún. „úri hímzés” népbe leszivárgott oldalágai, az úri hímzés pedig egy itáliai reneszánsz eredetű, XVI-XVII. századi hímzés volt – akkor mi is ebben a „csak magyar”? Ezzel az erővel az ún. „parasztbarokk” is lehetne hungarikum – vagy akár a XVIII. századi Habsburg „ellenreformáció” során szinte minden magyar faluban-kisvárosban megjelenő provinciális barokk templomok, a római Il Gesù2 kistesói…
A Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út: na, ez végre csakugyan csak Magyarországon van – csak hát nem magyar produktum. Osztrákok-németek, zsidók (bizony!) tervezték-építették és ráadásul a középkorban magyarok (magyar közrendűek) Buda városába be sem költözhettek. Ha csupán a „fajmagyarokra” hagytuk volna a Dunasor, a Budai vár, vagy az „Sugár út” kiépítését, akkor a látvány nagyon más lenne! El kéne már dönteni, hogy ez a mostani „éra” befogadja-e az idegeneket, vagy sem? Szabadságharcol-e, vagy tolerál? Mert bizony, ha a középkortól egészen az I. világháború kezdetéig Fekete Györgyök (és nem pl. Podmaniczkyk) határozták volna meg a kulturális életet Budán-Pesten, akkor nem léteznének ezek a „hurgarikumaink”!
Hollókő Ófalu és környezete: ezzel egyetértek, ez egy épített örökség- és tájkép-védelmi sikertörténet! Egy olyan példa, amely azt mutatja meg, hogy létezhet olyan együttműködés Magyarországon és a magyar kultúrában is, amely átível politikai korszakokon és ideológiákon – hiszen Hollókő megőrzése még a ’80-as években indult! Ám van egy sejtésem: a listára nem ez az együttműködés vitte fel a falut, hanem a már a táncházaknál is említett „magyarkodás”. És itt jegyzem meg: hogy a francba’ van az, hogy a listára egyetlenegy ipari-urbánus, ne adj isten „liberális”-polgári elem sem került fel, hanem csupa „paraszti” („népi”), vagy keresztény? Miért nincs ott a listán pl. a Szent István-park építészeti együttese, vagy akár a korai magyar Bauhaus-villák? Még akkor is ott lehetnének ezek, ha valami okból jeles Horthy-korszakbeli produktumokra vágytak volna a listázók. Hiszen a modern művészetről még maga Klebelsberg Kunó is úgy nyilatkozott, hogy (bár az nem esik egybe az ő személyes ízléséve) mint kultuszminiszter nincs joga „szelektálni” az egyes művészeti törekvések és kifejezésmódok között.3
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai: Na, ez jó vicc! Itt végzetesen és nevetségesen keveredik az, ami egy nép produktuma azzal, amit a természet (vagy: a Jóisten?) hozott létre azon a területen, amely a történelem véletlenjei következtében az adott népnek jutott. Az Aggteleki barlangrendszert nem a honfoglalók ásták kis – és még csak nem is az Orbán-kőbánya termelte ki a követ onnan. Itt ismét a hungarikum-definíció zavarosságánál vagyunk: természeti értékek vajon mit keresnek közöttük? Ráadásul cseppkőbarlangok szerte a világon vannak – szebbek és nagyobbak is, no meg akár olyanok, amelyeknek a tudományos jelentősége nagyobb. (És a legújabb kutatások szerint Magyarországon is akadnak nagyobb kiterjedésű karsztképződmények, pl. a Budai-hegységben.) Az egyetlen ok, ami miatt felvehették a listára Aggteleket, annak honi népszerűsége, ismertsége lehet – de nem épp azokat a dolgokat kellene felvenni a hungarikumok közé, amelyeket a világ is respektál?
Pannonhalma és környezete: A Benedek-rend itáliai eredetű, az épület stílusa a szintén nem magyar romántól-gótikától a klasszicistáig terjed, ráadásul nem is magyar építőművészek alkotása – így nem „sajátosan magyar produktum”. Bencés apátságok szerte Európában állnak, működnek. Persze, tudom: keresztény – és a mostani hatalom embereinek fejében ami keresztény, az egyben „nemzeti” is… Itt csak a Bors Máté kalandjai c. „vérkomcsi” kalandfilm-sorozat egyik híres mondását idézhetem: „nagy még a fejekben a zűrzavar”4. Pannonhalma valóban kiemelkedő eleme a magyar kulturális örökségnek, mint ahogy a magyar történelemnek és kultúrtörténetnek is – de: nem speciálisan magyar! Annál is kevésbé, mivel a szerzetesrendek kifejezetten internacionalista szervezetek voltak – csak nem rejtett utalás Pannonhalma felvétele a listára arra, hogy a listaszerzők valójában szimpatizálnak a multikkal, a föderatív EU gondolatával, vagy akár az IMF-fel?
Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta: Amit Aggtelek kapcsán leírtam a természetei képződmények kapcsán, az részben Hortobágyra is igaz, a pusztai életmód esetében pedig a táncház-mozgalomnál a magyar hagyományos életmód halott voltáról írottak érvényesek. Hortobágy azonban nem is igazán természeti/természetes képződmény, táj, hiszen a XIX. századi Tisza-szabályozás előtt kifejezetten vizek járta, mocsaras vidék volt. Kiszáradása, „pusztává” válása egy kultúrmérnöki tevékenység hatására történt: eltűntek a folyókanyarok, nem jutottak el többé a Hortobágyig a Tisza áradásai. Ekképpen tehát nem lett volna már logikusabb magát a Tisza-szabályozást hungarikummá nyilvánítani – hiszen az jóval több ember életét változtatta meg, mint ahányan „pusztaiskodnak” a Hortobágyon. A Tisza-szabályozás sokkal „magyarabb” jelenség, hiszen jelképe és motorja is volt egyben az ország XIX. századi modernizálásának.
Pécs ókeresztény temetője: már bocsesz, de abban mi a magyar? Amikor az épült, a magyar nép még ki sem alakult, valahol az idő méhében pihent, Ázsiában… „Árpád népe” még fél évezrednyire volt a honfoglalástól, Róma uralta – és: építtet - Sopianét. Itt megint keveredik a Magyarország területén álló/létrejött értékes „valami” és a magyar nép által létrehozott kiemelkedő produktum. Amúgy pedig: persze, tudom, „keresztény, tehát nemzeti”…
Fertő/Neusiedler See kultúrtáj: Miért pont ez? Ha már, akkor miért nem a Balaton? Az legalább teljes egészében az ország területén fekszik, ellentétben a Fertő-tóval, amelynek túlnyomó része Ausztria. Vagy itt is akad egy kis rejtett trianonozás? Van egy ilyen világörökség-elem (http://www.vilagorokseg.hu/portal/helyszin.php?idt=20070131184230), közösen Ausztriával, de a ma létező és védett kultúrtáj sokkal inkább „osztrák”, mint magyar. Osztrák mentalitás, osztrák vállalkozások, osztrák állami és tartományi projektek adták hozzá a legtöbbet, nem pedig magyarok. Ami „magyar” ott, az nagyjából épp ezeknek az osztrák ötleteknek, kezdeményezéseknek a „koppintása”, úgy, ahogy… Ezek után már várom, hogy a Stephansdom5 mikor lesz hungarikum – hiszen egykor ugyebár az is „magyar volt”, amikor „nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”!
Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj: Remélem, az Orbán-szőlészet lesz ennek a szívcsakrája? Egyébként pedig: Hollókőhöz hasonlóan egy is olyan eleme a listának, aminek van értelme, legalábbis valamilyen formában. A tokaji szőlőkultúra valóban magyar produktum és - hacsak nem nyúl bele a kontár állam túlságosan, mint pl. a pártállam idején – valóban lehet világszínvonalú terméket ott előállítani. Ám manapság az, hogy valamit „sajátosan magyarrá” nyilvánítunk, vagy épp az, hogy „jó a bor”, korántsem elegendő a világsikerhez egy (végső soron) fogyasztási cikk esetében. Kell a folyamatosan és egyenletesen garantált minőség, kell az okos állandó marketing, kell a magas szintű munkakultúra, kell az, hogy maguk a termelők kontrollálják erősen és objektíven a minőséget… Akkor lehet „világbrand” egy bor, ha mindezek megvannak. Ám ha elmegyünk egy nyugat-európai üzletbe, vagy egyáltalán nem találunk ott tokaji bort, vagy kb. a közepes cuccok polcain. Ma sokan Magyarországon úgy képzelik, hogy elég egy ötlet – és máris jön a siker. Nos, attól, hogy most felkerült a hungarikumok közé a tokaji, még egyetlen flaskával sem fognak többet rendelni-venni belőle a világon. Márpedig – tetszik, nem tetszik – ma a siker egyértelmű mérőszáma a fogyasztás, még kulturális téren is. Pl. hányan látogatnak egy múzeumot? Hányan (és ott mennyit költve) fordulnak meg egy országban-városban? Hányan érzik „trendybbnek” tokajit venni/rendelni egy elegáns külhoni étteremben, mintsem portóit, vagy bordóit?
…Nem tetszik ez a „merkantil-szemlélet”? Nos, akkor vonulj vissza a pusztába – hiszen az is egy hungarikum!
1 II. Frigyes császárról – aki a középkor egyik legérdekesebb, legszéleslátókörűbb és legsokoldalúbb személyisége volt - bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/II._Frigyes_n%C3%A9met-r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r (Úgy látszik, ezek a német II. Frigyesek valami „jó szériából” kerültek ki… Ld. II. Frigyes porosz királyt még.)
2 Az Il Gesùról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Il_Ges%C3%B9
3 Id.: Gróf Klebelsberg Kunó az új építészetről – Tér és Forma, 1931. 161. o.: „Külföldi útjaim alkalmával módomban volt meggyőződni az új építészet nagyszerű fejlődéséről… Természetes, hogy a fejlődés örök törvénye szerint a mai épület, a mai lakás különbözik az elmúlt évtizedek építészeti alkotásaitól… Európa nagy szellemi áramlatainak nem szabad országunk határain megtörni és a magyar ifjúságnak részt kell venni az új egészséges és korszerű építészet alkotó törekvéseiben. Az új építészet az új szellem kifejezésmódja és helyesnek tartom, ha a magyar fiatal generáció a nemzeti tradíciók tiszteletben tartása mellett, az új építészet törekvéseivel is kellő módon foglalkozik.” – Nem tudom, ismeri-e ezt a Klebelsberg-idézetet Hoffmann Rózsa, Fekete György, avagy a „gazdáik”, akik őket pozícióikba helyezték?
4 Az ominózus idézet itt hallható – már ha valaki nem fél a kommunista propagandától: https://www.youtube.com/watch?v=nql3X407xa4&NR=1&feature=endscreen a filmben 22.30-tól 23.13-ig, ill. 26.00-tól 26.12-ig szerepel a "zűrzavar". (Egyébként az epizód címe nem Zsokékirály, ahogy a Youtube mutatja, hanem a futár.)
5 http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Istv%C3%A1n-sz%C3%A9kesegyh%C3%A1z_(B%C3%A9cs)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek