Orbán Viktor, magyar miniszterelnök, léptet A8-asán. Körötte csend, amerre ment – és a szótlan Szijjártó Péter…
Éppen hazafelé kocogtak a melóból. Aznap is sokat végeztek: Orbán kormányzott (no, nem most az autóban: arra van TEK-es sofőr, telik a húszmilliárdból), Petya pedig vért izzadva magyarázta egész héten, hogy Orbán most épp miért úgy kormányoz, ahogy, és miért nem úgy, ahogy korábban mondta…
Egyszer csak – szinte mintha csak magának mondaná - megszólalt Orbán:
- Kivel nem harcoltam még? Kikben nem kötöttem bele az elmúlt egy évemben? …Petya!
- Mongyad, Viktor!
- …Hm, hogy micsoda???
- Ó, ezer bocsánat! Parancsoljon, Miniszterelnök Úr!
- Szóval mongyad má’, kikbe nem rúgtam még egyet se?
- Gondolkodom, Miniszterelnök úr…
- Jaj, Petya fiam, az sosem állt jól neked, tudod: másra tartalak téged.
- Szóval: azt hiszem, a rendőrök már megvoltak… A tűzoltók szintén. És azt hiszem, jól állunk az orvosokkal is, hiszen csapatostul menekülnek az országból – bocsánat: az Ön országából, Kedves Miniszterelnök úr!
- Na ja, és ha már a sok beképzelt szakembernél tartunk: a bíróknak is jó nagyon rúgtam a seggükbe!
- Bizony, bizony! Csak úgy füstölt – mintha otthon, Alcsúton focizott volna, Miniszterelnök úr!
- Na és arról se feledkezz meg Petya, hogy a tanárokra meg rászabadítottam Hoffmann Rózsikát és a vadkeresztényeket – most azok jobban be vannak szarva tőlem, mint elődöm, Szent István idejében a pogányok a térítő papoktól.
- Igen, és a szülők is rettegnek: vajon mikor veszi át az iskolájukat a gyerekeikkel együtt valamelyik egyház?!
Viktor és Petya éppen egy külföldi érdekeltségű bank előtt haladtak el, erről Viktornak eszébe jutott, hogy kéne némi készpénz: legyen má nála, ha a hétvégén a gyerekek fagyizni akarnak ebbe a kurvamelegbe! Odament az ATM-hez és megfejte (fussa a miniszterelnökiből…) – és erről is eszébe jutottak további áldozatai, akikkel jó alaposan kicseszett:
- Na és a bankadó! Meg a multiadók! Azok is hogy sírtak! De én nem és nem enyhültem meg: hadd játsszon Matolcsy Gyuri is, ráfér a sok stressz, elszámolt kőccségvetés, miegymás mellett.
- Igen, Miniszterelnök úr – és ha már itt tartunk, ne feledjük, hogy a MANYUP-ok is rendesen alulmaradtak az Önnel vívott, egyébként teljesen korrekt küzdelemben!
- Biza’, Petya! …És hát az IMF! Na, az se vót semmi! …De ha már a MANYUP-ot emlegetted: a rokinyuggereknek is hogy nekimentem – csak úgy füstölt a seggük!
- …De azt hiszem, Miniszterelnök út, hamarosan a vasutasok is megtudják, mi a magyarok istene! Pontosabban a kínaiaké, ha velük építtetünk vasutakat! Majd azok megizzasztják ezt a folyton sztrájkkal fenyegetőző, a renegát Gaskó által izgatott csőcseléket!
- Na igen, a kínaiak! Hogy felidegelték magukat még a nemzeti érzelműek is ezen, hogy aszongya: én odaadtam Magyarországot Kínának! Hm… Ki hitte volna, hogy egyszer még a nemzetieket is sikerül kiakasztanom?
- Ha már Kínát emlegettük, Miniszterelnök úr: a horvátokkal is cseszekedni teccik, a MOL miatt – ez a MOL amúgy is baromi jó szivattyú, mert itthon is jól fel teccett vele tudni hergelni sokakat ezzel a részvény-visszavásárlással. Persze! El is hiszem, hogy zabosak a zemberek emiatt is: nem hülyék, jól tudják, hogy az erre kiadott ötszázmilliárdot, amit az IMF-depóból nyúltunk el, nekik, eccerű zembereknek kell majd kiizzadniuk…
- Ja, a horvátok… De szopatom a szlovákokat is – ha már a szlávoknál járunk. Az az állampolgárság-megadás, csak úgy se szó, se beszéd, kurvára felhúzta őket is, hehe! Ha így folytatom, lassan berendezkedhet a Jónép a még Antall idejében Für Lajos által emlegetett „körkörös védelemre”: nem teheti ki úgy a lábát Magyarországról, hogy valamelyik szomszéd népség ne kenné el a pofáját. Hehe!
- Igen, Miniszterelnök úr, ezzel az állampolgárság-cuccal belföldön is jól be teccett mosni sokaknak. Akik fostak már korábban is attól, hogy minket az Isten se fog tudni kirobbantani a hatalomból, most még jobban fosnak, hogy hát majd a külmagyarok is hálából miránk – pontosabban a Drága Miniszterelnök úrra – fognak 2014-ben voksolgatni. És akkor ezek az „européer”, meg „modernitás-párti”, „nyugatos” alakok továbbra is kénytelenek lesznek a Miniszterelnök úr pofáját - akarom mondani: fényességes tekintetét - bámulni az összes közmédiákokokban!
- Hú, Petya, de jó, hogy mondod: hát épp most baszunk ki a közmédiákosokal is! Pontosabban: őket basszuk ki. És megint csak hehe!
- De azért a Miniszterelnök úr legszebb csatája a minap volt, az Európai Parlamenttel! Meg úgy általában: az EU-val. Azok a koppanó, kemény kokik! Azok a nyaklevesektől nyekkenő nyegle baráti tarkók! Na és azok a surranó sallerek! – Szijjártó Petya már egészen költői lett a gyönyörtől, alliterációkban ajnározta gazdáját.
- Igen Petya fiam, ütni tudni kell - vagy ha már nem is üthetünk, legalább ütősen beszélni a haverok előtt! És nekem jó nagy a pofám!
- Miniszterelnök úr, úgy látom, lassan elfogynak azok, akik még nem kaptak Öntől. Ezek szerint mégiscsak beváltottuk azt az ígéretünket, hogy tőlünk mindenki csak kapni fog! Ezt el is fogom mondani a legközelebbi sajtótájékoztatón!
- Te Petya, én rájöttem, hogy gyakorlatilag már mindenkit levertem, mint vak a poharat! Azt hiszem, hogy ha majd egyszer ráunok a kormányzásra – jó sokára persze - akkor kipróbálom magam a profi boxban – tudod: akkor már öregebb leszek, rám fér, hogy valami lazábbat csináljak… Majd veszek leckéket Kokótól!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek