A címben feltett első kérdésre lehet akár két szóban is válaszolni: 2 napig. Ennyi időt élt a tegnapelőtt napvilágot látott egyetem-összevonási koncepció.

…Vagy ki tudja?

Ugyanis tényleg senki sem tudja. Csak azt tudjuk, hogy lesz majd valami a felsőoktatással – de hogy mi, miért éppen az, mikor és hogyan, az még valahol a KDNP gomolygó tömjénfüstje és a Fidesz-agytörszt homályos érdekkörei között lebeg.

…De az is lehet, hogy nem!

Lehet, hogy már minden el van döntve, le van osztva, fel van darabolva és össze van újra fércelve – csak éppen még mi, magyar polgárok, a felsőoktatásban dolgozók és a magyar diákság nem érdemes arra, hogy ezt megtudhassa. Mert ez sem lenne meglepő.

Köztudott, hogy egy modern ország jövője attól függ, milyen tudást adnak a felsőoktatásban: innen kerülnek ki ugyanis azok a leendő szakemberek, akik egy-két évtized múlva átveszik az ország irányítását. Mármint: normális modern országok esetében – és lehet, hogy Magyarország nem az. Lehet, hogy itt az a terv, hogy az irányítást nem a legtehetségesebbekre, nem a legkorszerűbb tudást birtoklókra kell bízni, hanem azokra, akik a leginkább megfelelnek a hatalom jelenlegi birtokosai által felállított kritériumoknak: lojalitás és/vagy megfelelő körökből származás. Mindkettőre van példa.

Csak éppen ezt nem demokráciának hívják, hanem…

Ha egy társadalomban a politikai és gazdasági hatalom birtoklása nem a képességeken, hanem bármi máson múlik, akkor az a társadalom ezzel nagyjából meg is ásta a sírját. A középkorban még csak-csak ment valahogy ez a dolog: amikor évszázadok teltek el komoly változások nélkül, akkor egy-egy alkalmatlan vezetőt még ki lehetett bekkelni… De ma – és pláne holnap! – amikor mire megjelenik egy újdonság, már el is avul, halálosan veszélyes ez a játék.

Amióta az Orbán-kormány elkezdte működését, tevékenységében minden arra utal, hogy egy zárt uralmi elit kiépítése a „szent cél” – ebbe pedig nem fér bele a teljesítményverseny és az, hogy a tudás nyisson ki minden kaput. Mert mit látunk? Hol vannak a legjobb, legtehetségesebb magyar elmék ma? A kormányban? Á, dehogy! A bizalmas tanácsadók között? Ugyan már! Ott a harmad-ötödvonal szerepel. Egy Matolcsy felel a gazdaságért, egy Hoffmann az oktatásért, egy Pintér a közbiztonságért… Ha mást-másokat már nem is vennénk számításba, csupán ők hárman elegek lennének ahhoz, hogy akár el is kezdhessünk egy szép kis összeesküvés-elméletet koholni, hogy itt tulajdonképpen Magyarország esküdt ellenségeinek nemzetellenes szabotázsa az, amit „Orbán-kormányként” ismerünk.

Szinte már-már röhejes, hogy Magyarország legelemibb érdekeit éppen az a kormány veszi ennyire semmibe, amely minden mondatát a „nemzeti” szóval indítja.

Lassan egy év telt el, mióta megalakultak és ez az idő kevés volt – sok egyéb mellett – ahhoz, hogy megszülessen egy XXI. századi oktatási-felsőoktatási koncepció. Ennek pedig csak két oka lehet: vagy a tudás és a képesség hiányzik ehhez, vagy a szándék. Az első eset is komolyan sanszos, ha azt vesszük tekintetbe, hogy Hoffmann államtitkár asszony fejében miféle „ideális világ” él: az bizony „évszázadokra” van a XXI. századtól, éspedig visszafelé. De a második eshetőség, a valódi szándék hiánya sem zárható ki – amint azt a fenti, a zárt uralmi elit létrehozásával kapcsolatos célok valószínűsíthetősége mutatja.

…De hogyan reagáljon erre a helyzetre (akármelyikre a kettő közül) a magyar felsőoktatás, főképpen a magyar diákság? És ezzel ott is vagyunk a címben feltett második kérdésnél!

Csinálhatja azt, hogy megpróbál egyéni utakat találni. Kivár, taktikázik, aztán idomul… Ez lenne a hagyományos magyar út – de arról jól tudjuk, hová vezet. Ezen az úton a mai magyar diákok is csak oda fognak eljutni, mint a szüleik: egy önállótlanságban felnőtt, mindent felülről és mindig hiába váró társadalomhoz. A kisebb részük, akiknek vannak kapcsolataik, akik mögött befolyásos és tehetős család áll, boldogulhatnak: bekerülhetnek így-úgy az uralmi elitbe. Kiszolgálhatják és tovább éltethetik azt a rendszert. Megkötött kompromisszumaikat a rendszer bizonnyal honorálni is fogja. De egyéni karrierjük mellett ők lesznek a stagnáló Magyarország megtartói – ez pedig nem nagy dicsőség, nem szép pályavízió egy fiatalembernek. „Jólmenő szaralak leszek!” – ezzel a szlogennel nem érdemes nekivágni az életnek.

A magyar ifjúság 1956 óta nem tett arra tömegesen kísérletet, hogy új, jobb, modern világot rendezzen meg Magyarországon. ’56-ban is csupán lelkesedésből, de mindenféle valós szervezés, világos elképzelés nélkül cselekedtek az akkori fiatalok – ráadásul a létező valóság eleve nem sok esélyt adott volna egy új, jobb, modern ország megvalósítására. Most más a helyzet. Nincs a nyakunkon egy „ázsiai birodalom” – sőt: minden hatalom, amely befolyásolhatja Magyarországot, egy modern, nyitott, mélyen demokratikus és teljesítménycentrikus Magyarországban érdekelt. Ha a mostani fiatalok alkotta társaság odaállna eléjük, minden bizonnyal megadnának számára minden támogatást.

…Érdemes ezen elgondolkodni!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr52882877

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 3015-re készül Lázár János 2011.05.08. 11:23:56

 Mert előbb biztosan nem lesz villamos Hódmezővásárhely és Szeged között. Hacsak a szocialista szegedi Botka be nem segít. Mert itt van például Debrecen, a Fidesz fellegvára. Ott például nagyon nem sikerül a villamos beszerzés. A Kósa Lajos polgár...

Trackback: Alkotmánybíróság: élt 22 évet 2011.05.07. 18:20:56

  Mondhatják, hogy ne temessem előre, hisz még látszólag él. Látszólag valóban él, de nem adok már neki sokat. A legújabb döntésével, mely szerint másodszor is alkotmányellenesnek találta a nagy összegű végkielégítések 98 százalékos különadójáról ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

xsasha 2011.05.07. 01:47:10

Kedves Szerző!
Csak visszakérdeznék. Egy Hiller István? Egy Veres János? Egy Kóka János? Egy Lamperth Mónika? Miről tetszik itt értekezni? Egy Medgyessy Péter? Mint miniszterelnök? Miről beszélünk? Hanyad vonal? Ennyit a halálosan veszélyes játékról.

Az meg már egyenesen nevetséges, vízionálni, az ífjúság hogyan szalad neki a hatalomnak. A mai rohanó világban ez nem életveszélyes? Nem kellene esetleg előbb arról beszélni, hogy mit is akar az ifjúság? Megegyezni legalább néhány közös gondolatban, néhány irányban? Nem arról kellene beszélni, hogy milyen Magyarországot akarunk, és mik a problémái?
Tudod, mit mond erre az egyetemi ifjúság? Lóf@szt, öcsi, menjünk inkább a ZP-be egy Jagerre.

Đđ 2011.05.07. 10:41:36

@xsasha:

Hiller, Veres, stb.: Ők ugyanaz a garnitúra, csak más mezben... De mivel minden valószínűség szerint ők már soha többé nem lesznek hatalmon, felesleges velük - a múlttal - foglalkozni. A mostani sokadvonalasok viszont hatalmuk teljében még sokat árthatnak...

Az ifjúság mem "szalad neki a hatalomnak" - éppen arról van szó, hogy ne felkészülés, szervezés és koncepció nélkül tegye! És tudom: a ZP és a Jager vonzóbb - mert abban vannak mintáik és van már gyakorlatuk is.:-)

legeslegujabbkor 2011.05.08. 18:43:06

A mai ifjúság egyelőre eltévedve bolyong a lehetőségei között, és próbálja kiszűrni a felé áramló információk közül a hasznosakat. Én elhiszem, hogy az is nehéz feladat számukra, hogy kitalálják, hogy valójában miért érdemes, és kellene is lelkesedniük.

xsasha 2011.05.08. 19:48:41

@Đđ:
A liberális mocsok a szocialista sör,virsli,majális kombóval olyan ifjúságot gyártott, se nem akar, se nem tud felkészülni, szerveződni, koncepciót gyártani. Se társadalmi, politikai ismeretek, se akarat az önérvényesítésre, se koncepció a jövőről. Buli van!-felkiáltással el lehet őket vinni fáklyás tüntetésre, de nagyjából itt ki is merül a lehetőségek tárháza.
süti beállítások módosítása