2011.02.23. 16:33 Szerző: piefke

Kapcsoljuk ki a gravitációt!

Az emberek – akik nemrég még zemberek voltak – kezdenek ráeszmélni, hogy itt valami más folyik, mint a korábbi húsz évben. Elkezdtek megint úgy gondolni a hatalomra, mint egy rajtuk kívül és felettük álló független valamire, ami úgyis azt tesz, amit akar. Úgy beszélnek a munkahelyeken a frissiben főnökké kinevezett fidesznyikekről, mint akiktől tartani kell, akik „új módit” hoznak és akik nemigen szeretik az önállóskodást. Az egyetemeken a diákok kezdik „észben tartani” tanáraik politikai kötődéseit és „számolni azzal”…

Éltünk már így: a Kádár-korban és azt megelőzően is, hosszú-hosszú időn át. Jóformán nem is volt ettől eltérő „létformája” a magyarságnak: aki fent volt, az dirigált és azzal nem volt ajánlatos ujjat húzni – még verbálisan sem. Annyira természetes volt ez, hogy az elmúlt húsz „kötetlen” évünk kevésnek bizonyult ahhoz, hogy eltüntesse a felfelé figyelés és igazodás ösztöneit: most, hogy ismét „igény van rá odafent”, hogy a jónép ne ágáljon, íme, a jónép készséggel elő is veszi a két évtizede rozsdásodó idomulás-készséget és elkezdi alkalmazni. Ha kell a MANYUP-pénz, odaadja. Ha új alkotmányt írni támad kedve a hatalomnak, akkor nem mondja a jónép, hogy de neki megfelel a régi is és köszöni, de majd ő alakítgatja a kereteket – ha majd szükségét fogja érezni. Ha a kormányfő azt mondja, hogy a világ megalázta a magyarokat, akkor nem mondják azt neki a magyarok, hogy „Minket ugyan nem – te meg megérdemelted, öcsém!”. Ha „szabadságharcol” a kormány, akkor a jónép nem vonja kérdőre, hogy „De hát ki ellen, faszikáim?”. Ha a kormány mióta hivatalban van, folyamatosan tologatja a „Nagy Reformok” kidolgozását és helyette csak ugat, akkor nem kérdi tőle a jónép, hogy „De akkor minek akartátok a hatalmat átvenni, ha ugyanazt csináljátok?”…

Mondjuk ki: nem balfasz kormányunk van – mi magunk vagyunk a balfaszok!

Aki tud, menekül. Vagy külföldre, dolgozni, lehetőleg családostul („Fogy a magyar, haj!”), vagy belföldön, „belső emigrációba” és passzivitásba, kivárásba. Ha valakit megkérdezel, hogy mi lesz itt és mi lesz vele 5 év múlva, csak a vállát vonogatja: erősödik a legrosszabb össznépi tulajdonságunk, a nem előre tervezés, a pillanat túlélése.

Mi lesz, mi lehet így velünk? Vagyunk mi még egy működő, demokrata közösség, vagy mi leszünk az első rertóállam a volt szocik között? Magunkba zárkózunk, mert erre predesztinál minket a mindenbe belenyugvásunk?

Vannak sokan köztünk, akik azt mondják, hogy nem baj, legalább megússzuk azt a gyilkos, rohadék multi világversenyt és élhetünk végre itthon a magunk magyar módján. Jó ez így, ez a nekünk, magyaroknak való! Zárjunk be ajtót-ablakot, mert tudhassátok: a külföld az nekünk mindig csak rosszat hozott!

Valóban? Zárjunk be ajtót-ablakot? Ez lenne a fasza, ez a megoldás – lehet ez megoldás?

Hogy erre felelhessünk, előbb lássuk, mi is a „magyar” – ha már az előbb szóba jött a „magunk magyar módja”.

„Nemzethez tartozás”, „összmagyarság”: mostanában ezerszer halljuk ezeket – de kik tartoznak ide és kik valahová máshová? Elég-e a „vérség” – vagy valami egészen más a döntő?

Alapvetően azok tartoznak egy közösséghez, akik azt a közösséget erősítik, lehetőségeik, képességeik szerint. De ahhoz, hogy erősíthessünk egy közösséget, tisztában kell lennünk azzal, hogy mik is annak a közösségnek az érdekei, hiszen az erősítés ezen érdekek mentén való cselekvést jelent.

És itt azonnal tennünk kell egy megjegyzést: képtelenség az az elképzelés, hogy „Mi majd egyedül is erősek tudunk lenni!” – sőt: igazán akkor lehetünk erősek, ha végre egyedül leszünk, az „idegen elemek” nélkül. Elmúltak azok a történelmi idők, amelyekre az „erős nemzetállamok” voltak jellemzők. Lehet ezeket visszasírni, de ennyi erővel lehetne akár az óegyiptomi időket is: ott aztán volt egyensúly és stabilitás! A technológiánk egyszerűen túlnőtte azokat a kereteket, amelyekben elég volt, elég lehetett valamiféle XVII-XVIII. századi „merkantilista autarchia”.

…És ha a gazdaság nem áll meg önmagában, akkor a nemzet sem. Cserélődnek emberek, vándorolnak eszmék és szokások. Már egyszerűen nem tudjuk mi alapján „fixen és örökre megmondani”, ki hová is tartozik itt, Európában – vagy ha igen, akkor egyre inkább az a válasz lesz a helyes, hogy: Európába. Ma ugyan a legtöbben látszólag még egy nyelvhez és egy kultúrához kötődnek, de valójában kevés kivétellel valamilyen nem magyar kultúrkört is szinte naponta használunk: külföldi filmeket nézünk, azokban más kultúrák másmilyen gondolatai lelkesítenek bennünket. És amit kedvelünk, az belénk hatol és alakít minket. Feltöri a „csakmagyar!” páncélt – talán még Vona Gábor is szereti Zorrot… Külföldi cégeknél dolgozunk, ahol hat ránk a magyartól különböző munkakultúra (jó esetben). Ha valaki a győri Audinál dolgozik, vagy majd a kecskeméti Mercedesnél, akkor az az ember már otthon és a szabadidejében sem lesz ugyanaz a „zárt magyar”, mint előtte lehetett. Bizony: hat ránk a külföld – lám, Lézer Jani is hogy megszerette az S8-ast, amiben pedig semmi „tipikusan magyar” nincs, kivéve ha ő benne ült…

A „nemzetben gondolkodást” egyébként sokakban éppen a külfölddel való találkozás erősítette meg, mintegy védekező reakcióként arra, hogy a látott-tapasztalt külföldi minták jobbak, működőképesebbek ugyan, de azokat követni, azokban részesülni csak nagyobb felkészültséggel és rendezettebb gondolatokkal lenne lehetséges – nosza: ne tanuljunk, ne fejlődjünk, hanem szaladjunk csak gyorsan haza! Legyünk nemzetiek és konzervatívak! Mert mi nyugalmat és biztonságot akarunk.

Csakhogy: ha azt akarjuk, hogy érvényesülhessenek a klasszikus konzervatív értékek, a biztonság, a nyugalom és a társadalmi-gazdasági-egzisztenciális stabilitás, akkor éppen hogy nem szabad ”nemzeti kereteinkben” gondolkodnunk, mert ezzel erőforrásokat vonunk el a nagyobb, európai közösségtől és mi magunk is erőforrásokat veszítünk – ez egy „veszít-veszít játék” lenne, nincs értelme… Ha mi magunk nem tanulunk és nem fejlődünk, ha mi, a magunk személyében nem leszünk jobbak, akkor ugyan mitől-kitől lenne jobb itt az élet? És bizony: ahhoz, hogy fejlettek lehessünk, fejlett technológiák kellenek – amikről épp az előbbiekben állapítottuk meg, hogy már rég meghaladták a nemzeti kereteket, azokban nem működhetnek. Számoljuk csak össze: mi minden kell ahhoz, hogy én most ezt a posztot megírhassam egy laptopon és közzétehessem az interneten? Japán mérnökök és munkások, akik megtervezik és összerakják a gépet, orosz bányászok és kohászok, akik kitermelik és feldolgozzák a magnéziumot, amiből a gépház van… Amerikai és indiai szoftverfejlesztők, akik a rajta futó programokat megírják. Német internet-szolgáltató, amely a hálózatot építi és üzemelteti, természetesen magyar dolgozókkal. Egy szaros poszthoz is a fél világ kell – hát még akkor egy ország komplex fenntartásához és jobbá tételéhez! Mit akarunk mi akkor a „nemzeti kereteinkkel”???

De ha így van, ha tényleg nem lehet Magyarország egy „zártosztály”, akkor miért erőltetnék ezt mégis egyesek – és maga a kormány is? Miért akarnak valami eleve lehetetlent?

A válasz egyszerű: mert nekik ez jó. Ha nincs verseny, akkor nincs konkurencia – és a monopolhelyzet nekik jól fizet, igaz, a mi pénzünkkel. Ha bezárkóznak, akkor idebenn teremthetnek – úgy hiszik – olyan viszonyokat, amelyek nekik és csak nekik kedveznek, akkor meggátolhatják, hogy felnőjön mellettük egy „jobb alternatíva” és hogy az emberek azt válasszák inkább. …És mégis: akik ebben bíznak, azok futóhomokra építenek légvárakat – elég átnézni az arab világba, mi van az ottani hatalommonopóliumokkal. Pedig azok az országok nem tagjai és haszonélvezői egy olyan közösségnek, mint az EU, amely mélyen hisz a demokráciában és el is várja azt tagjaitól. Ott minden megvolt, ami Orbánék álma: nemzeti rendszerek, garantált stabilitás – és mégis hiába.

Egyetlen dolog állandó csak a világban: a változás. Mármost ezek szerint akik el akarják kerülni a változást, azoknak csak az egész világgal kell szembeszállniuk!

Sok sikert! …Elsőre talán próbálkozhatnának a gravitáció kikapcsolásával a Kárpát-medencében!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr192685009

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nagyravágyó ország - Szégyenkező polgár 2011.02.24. 11:54:12

Valahogy úgy tűnik nekem, hogy ha egy sértődékeny kisország elitje nagynak képzeli magát és fennhangon hirdeti, hogy őt komolyan kell venni, akkor adott kisország polgára idegenben csak szégyenkezik és pironkodik. Az országa elitje helyett is. Ellenben...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.02.23. 21:15:07

Az épeszűek univerzumában senkinek semmi baja a nemzetközi együttműködéssel, ha az reális szintű GDP-t hoz. A kapitalizmust ugyanis GDP-re játsszák, abból él a jóléti társadalom, azt lehet igazságosan el- és újraosztani.
Néhány szókapcsolat:
Audi - német
Gripen - svéd
Óra, csoki - svájci
Apple iPad - amerikai
Toyota - japán
Nokia - finn
Lego - dán
Skoda - cseh-német
A fenti nemzetek nagy GDP-vel rendelkeznek. Szerintetek ez azért van, mert elvetik a nemzeti érdeket az iparpolitikában? A fenti nemzetek egyike sem minősül nálatok progresszívnek, követendő példának?
Milyen termékkel egészíthetjük ki a "...... - magyar" szópárt úgy, hogy abból GDP legyen?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.02.24. 12:00:59

Valahol pszichológiailag és filozófialiag van ennek köze a változatlanságra való törekvéshez.
A változás = rossz. Mindegy, mi az.
Változatlanság = Biztonság (szerintük)

Langyos ez a híg izé, amiben ülülnk és büdös is, de ha kimásznánk, elfáradnánk és akár vissza is csúszhatunk a végén, jobb, ha el se kezdjük.

Egyébként tökéletesen igazad van, a félelem a hidegtől, ami odakinn vár minket akkora, hogy mindenkit eltűrünk odafenn. Csak ne szólítson ki a híg izével teli gyerekmedencéből.

Ja, és ne engedje a szomszédot se kimászni, mert ha az kijutna és nem csapná agyon egy villám, akkor rémesen éreznénk magunkat.

Saját inaktivitásunk következményeitől ments meg, király, minket.

nickelbolha 2011.02.24. 12:07:01

Azért az egyiknek 42 évig, a másiknak 30 évig sikerült a bezárkózás... a változás állandó, de kérdés hol, mikor üt be..

gombaszakértőke 2011.02.24. 12:11:03

Szerintem az gáz, hogy még mindig vannak olyanok akik hisznek abban, hogy az egyik kormány más, mint a másik. Ugyanazok a mutyizások, csak ellenkező előjellel. De legalább lehet kihez igazodni klasszul. Nem kell megismerni a másikat, nem kell tudni, milyen sütit érdemes süttetni a zasszonnyal névnapjára. Elég, hogyha teszel egy-két megjegyzést Pl: khmmm, de jó nekünk azért, hogy most már rendbe van a zország. Vagy khmmm, nem lesz ez így jó, most meg még odafönt is, hogy mik vannak khmmm. És ott a pirospont.

Martian (törölt) 2011.02.24. 12:12:03

A nemzetközi együttműködés kirakat-rendszere mögött mindenütt - Németországtól Kínáig - kőkemény, szinte soviniszta nemzeti érdekvédelmek működnek. Pl. egy zsíros EU pályázat esetén nincs egy Magyar-Cseh-Belga "kispályás" pályázatnak annyi esélye, mintha a magyar pályázó egy tekintélyes német (EU-domináns) partnert belevonna.
Az EU-n kívül ez még durvább... ezért szükséges mindent megtenni a saját érdekeink képviseletéért.

Martian (törölt) 2011.02.24. 12:16:56

@Vértes László: "A kapitalizmust ugyanis GDP-re játsszák, abból él a jóléti társadalom"

Jobban járunk, ha nem a GDP "fradileves-parasztvakító" számait nézzük, hanem ebből kivesézzük a nettó nálunk maradó hasznot. Egy nagyobb volumenű "emberrobotos" bérmunka (magas bruttó össztermék, de kis hozzáadott értékkel) simán megdobja a GDP-t pár százalékkal, ugyanakkor a foglalkoztatásra, a költségvetési bevételekre elenyésző hatással van.

piefke 2011.02.24. 12:20:36

@Martian:

Két megjegyzés:

1. Németország az EU legnagyobb „nettó befizetője” – még ha el is tekintünk a „görögök megmentése-projekttől”. A Magyarországon kifizetett EU-pályázati pénzek jelentős része éppen Németország befizetéseiből származik – ugyanakkor vannak olyan EU-s pályázatok (pl. a kohéziós alap), amelyekből az EU-átlagnál fejlettebb régiók, tagállamok eleve nem is részesedhetnek. Szóval: ez az érved nem csak demagóg, hanem egyszerűen nem igaz – kb. egy gyengébb Jobbik-szövegre hasonlít.:-)

2. A „saját érdekeinket” természetesen képviselnünk kell – itt csak az a kérdés, hogy mit értünk „mi” alatt? Magyarországot, vagy Európát?
A saját érdekünk nem az, hogy kizárjuk a jobbakat, hanem az, hogy legalább olyan jók legyünk mi is – ez meg (divatos kifejezéssel) „fejben dől el”.

ROZ 2011.02.24. 12:24:57

@Martian:

"kivesézzük a nettó nálunk maradó hasznot" - az a drága magyar anyanyelv meg egy véres monoklival a szeme alatt távozik a közeledból, kedves Martian!

Martian (törölt) 2011.02.24. 13:00:44

@ROZ: nehéz úgy irodalmian beírni, hogy közben másra is figyelve dolgozik az ember... de volt szép, de a lényeg talán érthető.

Martian (törölt) 2011.02.24. 13:22:31

@piefke:
1. Azért fogalmaztam így, mert eleve nem a "felzárkóztató" pályázatokra gondoltam... az hogy Németország top befizető és (persze jogosan) kényes a részesedésére, az egyáltalán nincs deklarálva a pályázati feltételek között, tehát pro forma nem lenne szabad, hogy számítson. A gyakorlatban viszont "minden tagállam egyenlő, de vannak egyenlőbbek". :)

2. "Itt csak az a kérdés, hogy mit értünk „mi” alatt? Magyarországot, vagy Európát?"

Természetesen Magyarországot, mert önelszámoló egységként működünk az EU keretein belül. Jogos védenünk Európát is, de figyelembe kell venni, hogy korlátozott az érdekérvényesítő képességünk a számunkra méltánytalan döntésekkel szemben (pl. agrártámogatások kérdése).

"A saját érdekünk nem az, hogy kizárjuk a jobbakat, hanem az, hogy legalább olyan jók legyünk mi is – ez meg (divatos kifejezéssel) „fejben dől el”."

Nagy kérdés, hogy a jelenlegi eurokrata közegben mindez hogyan érvényesül... ez EU-n belül minden tagállam védi a saját érdekeit is. Így nem elég "jónak lenni", de a "jót el is kell tudni adni".
Nem mások kizárása a lényeg, hanem képesek legyünk kedvező feltételeket kicsikarni - ne vegyünk drágán üveggyöngyöt és adjunk olcsón szellemi tudást!

magyar ember teli szájjal 2011.02.26. 08:56:17

Szalmabáb-érvelés az egéssz cikk.
süti beállítások módosítása