2010.12.22. 23:41 Szerző: piefke

Koronás köztársaság?

Hónapok óta tart a vita: benne legyen-e az új Alkotákolmányban a Szent Korona? Úgy folyik ez a vita, mintha bármi értelme lenne – szóval tipikus magyar módra. Szokás errefelé, a Kárpát-medence legalján eleve rossz kérdéseket feltenni és azután vérre menő módon keresni azokra a „Jó Választ”…

Jó magyarokhoz illően tegyünk mi is most úgy, mintha érdemes lenne erről vitázni: miképpen néz ki alkotmány és korona egymáshoz való viszonya? De a válasznál már „ne legyünk magyarok”: ne szenvedéllyel akarjunk válaszolni!

Ahhoz, hogy alkotmány és korona kapcsolatát tisztázzuk, előbb a korona mibenlétét határozzuk meg. A korona mindenkor a monarchia eszköze: koronát uralkodók viselnek, demokrata vezetők sosem. (Lehetséges persze, hogy egy demokratának induló vezetőből később uralkodó lesz – pl. Napóleon – de akkor már ugye ő nem is „demokrata vezető” többé…) Uralkodó nem csak „abszolút” lehet, hanem „alkotmányos” is – és ebben az esetben lehet az alkotmányos monarchia alkotmányában szerepeltetni a koronát – talán, de ekkor sem szükségképpen.

A történelemben mindenkor jelkép volt a korona az egyeduralom és a köztársaság küzdelmében. Már Julius Caesar is kényesen vigyázott, nehogy korona kerüljön a fejére, mert tudta, hogy azzal a köztársaság végét deklarálná az egész római nép és a szenátus előtt… Amikor Istvánt, első királyunkat koronázták meg, akkor az szimbóluma volt az egész addigi magyar „társadalmi berendezkedés és ideál” gyökeres megváltoztatásának – értett is belőle mindeni!

Látjuk: ha egy nép „elkezd koronában gondolkodni”, akkor azt a legkevésbé sem valami ábrándos történelmi nosztalgiából teszi. Nem is „esztétikai” oka van – hanem a koronával szimbolizálja a gondolkodásmódját: a tekintélyelvűséget.

Aki ma Magyarországon koronát kíván alkotmányba, címerbe, zászlóba – és a Parlamentbe – az valójában tekintélyelvűségben gondolkodik. Az a saját, a társadalomban elfoglalt vezető - „felsőbbséges” „privilegizált” – státuszát akarja bebetonozni és a törvény erejével a saját, személyes teljesítményétől függetlenné tenni.

Ehhez a pozíció-betonozáshoz jön még egy másik, nem kevésbé veszedelmes jelenség is: sokan azért vonzódnak a koronához hasonló rekvizitumokhoz, mert ezáltal vélnek „tekintélyessé válni”. Azokra az emberekre – és csoportokra, társadalmakra – jellemző ez, akik-amelyek nem érzik szilárdnak, szervesen megalapozottnak az identitásukat. Zaklatott múlt, megzavart fejlődés, önkép és valóság „problematikus volta”, a „jó” és a „rossz” fogalmának többszöri változása azok az okok, amelyek fogékonnyá tesznek az efféle „előásott tekintélyek”-be való kapaszkodásra. Mert ugyan ki állíthatja, hogy a mai magyaroknak bármiféle valóban „élő” és „aktív” kapcsolatuk lenne a Szent Koronával, hogy az egy, a magyar társadalomban általánosan elterjedt valóban „élő” és „aktív” hagyomány, hatóerő lenne?

Nem, erről szó sincs! Identitás-pótlék, amely alkalmas arra, hogy a valóságos magyar történelemről alig valamit tudó és „önmagukkal is hadilábon álló”, saját társadalmi pozíciójukat is bizonytalannak érző emberek „mégis valakinek érezzék magukat” általa, hogy „közük van” a Szent Koronához, hogy ők is „valakik”: a „magyar nemzet tagjai” – természetesen függetlenül a személyes képességeiktől és teljesítményüktől! Ez egy „kölcsönösen előnyös üzlet”: akik „felülről propagálják” a Szent Korona tekintélyét, azok ezzel megalapozzák, legalizálják és stabilizálni remélik „felső helyzetüket”, akik pedig támogatják ezt, úgy érezhetik, hogy ezzel egy „elitklub” tagjai lesznek… Szóval: az egész játék  a virtuális térben játszódik: nem leszek „jobbá”, vezetésre alkalmasabbakká a hatalmat gyakorlók és nem lesz jobb a valójában „körön kívüliek” élete sem.

És ez a baj: akik Szentkorona-tanszerű „nemvalóságokba” menekülnek, azok nem foglalkoznak a reális világgal. A valóság pedig a jövőt építő tettek világa, nem a sosemvolt történelemé.

Nyugat-Európában ott látunk az állami létben koronát, ahol – ahogy írtuk  - alkotmányos monarchia az államforma. Köztársaságok „nem koronáznak” – kivéve Közép-Kelet Európa új demokráciáit, ahol épp az emlegetett bizonytalan identitás-tudta „hozza be a képbe” a koronáikat. És az sem véletlen, hogy ezek között az országok között is azok „vezetnek” korona-ügyben, ahol fejletlen a polgári mentalitás. …Így került a régi cári korona az orosz és a régi királyi korona a szerb címerbe is – és csak ez „hozhatja be” a mi készülő új alkotmányukba is a mi történelmi koronánkat.

…Más okai pedig nem lehet a Szent Korona beemelésére egy XXI. századi Alkotmányba. Valódi, aktív közösséget másképpen lehet itt teremteni és közös célnak sem alkalmas egy „koronakultusz” egy modern társadalomban, amely már igen régóta nem királyság.

A magyar korona páratlan érték: alig néhány hozzá hasonló korú, történetű korona létezik a világban – igazából talán csak egy: a Német-Római császároké. De ahogy azt sem emelte be sem a Német Szövetségi Köztársaság, sem az Osztrák Köztársaság az alaptörvényébe, úgy a Magyar Köztársaságéba sem kell beletenni a Szent Koronát.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr642533691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IGe · http://vilagnezet.blog.hu/ 2010.12.23. 11:26:12

Nos szép dolog is ez az alkotmányban lefektetett haza védelme, pláne hogy a múltban a Don kanyarban is sokan a hazát vélték védeni. Mert pár megalomániás őrült háborúba kényszerített sokakat.

Meg az is szép dolog, hogy emberi méltóság, meg kereszténység, meg ne ölj. Csak akkor úgy is kellene fogalmazni:

Tehát így lenne ez helyesen:

70/H. § (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége, de lelkiismerete ellenére senkit sem kötelezhetnek fegyver fogására és emberélet kioltására. A fegyveres katonai és honvédelmi szolgálat csak is önkéntes lehet.

Írom ezt mint a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának azon tagja, aki figyel és ha kell és szükséges újra indítjuk a működésünket:

"c) A HEL egy Figyelő Bizottságot hoz létre, amely gondoskodik a HEL tevékenységének újraélesztéséről abban az esetben, ha az állam honvédelem címén ismét szolgálatot vagy kiképzést követelne polgáraitól. A Figyelő Bizottság tagjai: Farkas Henrik, Fülöp István, Iván Gábor, Kovács Gyula, Márton Róbert, Simonyi Gyula és Vida István. "

www.c3.hu/~farkashe/hel/ny041113.html
süti beállítások módosítása